Budapest-Bukarest

Elnézést kérek a becses társaságtól, hogy eddig nem tudtam írni! Mindent megmagyarázok!

Az úgy volt, hogy Imola megkapta a junior príma díjat, úgyhogy felkerekedtünk az egészen, hogy elmenjünk vele az átadóra. Csütörtökön hazalátogattam, pénteken ügyet intéztem, aztán felöltöztünk jónőnek és elmentünk az ünnepségre.
Nem késtünk el, meg hát jó is volt!

Szombaton találkoztam barátokkal, aztán este felültem egy buszra. Reggel megérkeztem Udvarhelyre. Onnan pont volt egy busz Keresztúrra. Ott letettem a felesleges dolgaimat, aztán felszálltunk egy vonatra és egy buszra. Elmentünk Bukarestbe az önkénteseknek szervezett hétre. Mire megérkeztünk, 24 órája voltam folyamatosan úton. :) Ilyet még nem csináltam. Jó lett volna egy olcsó repjegy jó időpontban inkább..

Ott 5 napon keresztül volt 4x1,5 órányi tréningünk és mégsem haltunk meg.
Pedig angolul volt.
Az volt a csel benne, hogy nagyon finom ételekkel állandóan elvonták a figyelmünket. Ezen kívül nagyon jó trénereink voltak. Komolyan.
ÉLŐLÉNYEKET megszégyenítő temperamentummal és energiával szálltak szembe a kifejezéstelen tekinteteinkkel. :D

Két bukaresti nő csoportjába kerültem, kb 30-an voltunk. Az egyik nő az egész testével beszélt. Ilyet még nem láttam. Úgy gesztikulált, hogy sokszor egy szavát se értettem és mégis tudtam miről beszél.
Mindkettőnek csillogott a szeme, mintha a legnagyobb boldogság az lenne a világon, hogy egy hétig idegen nyelven tréninget tartasz 30 idegen, adott esetben megszeppent vagy zárkózott fiatalnak.
Életemben nem szeretnék ilyenen még csak részt venni se ilyen hosszú ideig, nemhogy megtartani.. Szóval nagyon tiszteltem őket ezért. Jó volt látni, hogy valószínűleg ez igazán nekik való foglalkozás. Nagyon jól csinálták!

Mint az sejthető, én nem voltam nagyon motivált. Időpocsékolásnak és pénzkidobásnak tartom sokszor ezeket a heteket. Persze nagyon kényelmetlen volt, hogy minden angolul ment.. A tréningeken kívül este is csak angolul lehetett megszólalni.
Ettől valószínű, hogy jobban félek, mint amennyire ez gondot okoz, mert rengeteg emberrel barátkoztam és ezt általában nem éreztem nagy nehézségnek. Csak fegyelmezni kellett magamat, hogy ne kapcsoljon ki az agyam, meg hogy ne keseredjek el ha nem úgy vannak a dolgok ahogy jó lenne.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mennyire hasznosak és fontosak ezek a tréningek. - hazudta a lézer - De hát nem lehet ezeket úgy megcsinálni, hogy az embernek ne jusson eszébe minden nap, hogy jó lenne végre csinálni is valamit. Amire őszintén teljesen nyitott tudnék lenni, hogy délelőtt vagy délután max 3 óra előadás, a nap többi részében értelmes tevékenység. Nem támogatom a székben rohadást. És legszívesebben nem is aszisztálnék hozzá. :D
Na de így, hogy muszáj volt inkább szerettem ott lenni, mert ugyanannyi szeretni mint nem szeretni.
Úgyhogy akkor már inkább...


Bukarest maga volt a másik megdöbbentő része ennek a kitérőnek. Annyi panel van ott... Mint fűszál a réten! Horribilis indokolatlan mennyiségű!!
És magasságú.
És az ember azt hinné, hogy semmi más nincs ott, mert ezektől semmit nem lehet látni!

A hotel amiben laktunk, egy nagy lápos mellett volt. Után ameddig a szem ellát panel rengetegek és az egész mögött nagyon messze ott éktelenkedett a fehér ház! Tehát az akkora, hogy ami miatt nekünk fél órát kellett befele menni a központba, az a 13.-ról a panelek ellenére is látszott.  
Megmutatom:

 Ezt láttuk a hotelből a 13. emeletről, ahol a program volt. 

 így az ablakkal meg tudtam oldani, hogy szép legyen. :D

A hotel másik felén ez volt a kilátás.

 ezek a lápos túloldalán kiemelkedő 7 panel közül néhány.

Bementünk egy plázába valakinek kontaklencséért. Mondanom se kell, hogy a pláza előtt egy játszótér volt ahol az összes játék egy szökőkút is volt egyben. Klór szagban úszott a környék. Nem tudom ez mire volt jó. De a plázában otthonosabb volt a légkör mint bárhol. :D (azt mutatom épp, hogy a románok nagyon szeretik a gyémántokat.)

Egy kis lábbeli kiállítással készültem. :D

  A hotel alsó szintjén volt egy üzletsor. Ott találtuk ezeket a gyémántos ragyogókat.

 Kitűnő izlés.

 Takarékos feldolgozás. :D  ezt már szeretem!

 de szép krokodíl! Ilyen szép krokodil nincs is csak a mesében!

 Ez az a hely! (azt mesélték, hogy a lépcső C. és felesége lábméretének megfelelő kényelmességűre volt kiszámítva és megépítve.)

 Ez oldalról. Körben kerítés van, őrzik.. 20 lej a belépő.

 Ez egy szép kistemplom volt. Nem láttam még ehhez hasonlót. Nagyon tetszett.

 Ilyen szép mozaikos freskókkal díszítették körbe egy-egy helyen.

 Arany, gyémánt mindenfelé. tele volt, folyamatosan mentek be az emberek, ez egy szép jelenet is volt egyben.

Ez egy nagyon érdekes hely volt, itt a halottaknak égtek a gyertyák. Minden boltív alatt volt egy tálca tele vízzel. Abba állították bele a hosszú vékony gyertyákat. Amikor a gyertya leég, a víz tetejére csurgó viaszban a gyertyák mintha egy foltba gyűlnének. Már nem egy-egy gyertya, hanem a sok lefolyt viasztól együtt égnek tovább, amíg az el nem ég a víz tetejéről. Úgy alusznak el szépen egymás után.
Ez a fal egy nagyon szép hasonlat. Megfoghatóvá teszi a megfoghatatlant. Sokszor eszembe jut. Paradoxon.

 Ez egy olyan gyémántcipő volt, amit megvett valaki!!!! :D :D

Ez a monumentális 523 méter hosszú szökőkút első 20 méteréről készült fotó. Körben 650 emeletes házakkal. Ezt a helyet külön testőrgárda őrzi.

Szép időnk volt.

Volt egy dombos vidék, ahol ilyen szép házak voltak. Az egyik ilyenben egy építész lakott. Ezek igazán szépek voltak!

 Amikor ott voltunk Szent Damján vagy Bertalan vagy Demeter napi ünnep volt. Virágfüzér a boltív, a hátsó aranyozott ikonok embernagyságúak. Mindenhol virág, arany és ünnep.

 Az emberek km-es, kordonnal elválasztott úton álltak sorba hogy bejussanak oda. Szerintem valami ereklye lehetett. Külön voltak őrző emberek, akik bevitték a virágot, ha valaki nem akarta kivárni a sort. Közben kivetítőn és kihangosítva ment folyamatosan az ortodox imádság énekelve. Egészen törökországi hangulata volt ennek a jelenetnek.

 ez a lenti kis templom boltíves előterében levő festmény.

Itt is kint van az összes szent aranyba foglalva.. Nagyon szép. Bementem ebbe a templomba. Ott nem mertem fényképezni, mert bent volt mindenki és eléggé búcsújáró helynek tűnt.. De gyönyörű!
Azt mondják náluk nagyon hosszúak a szertartások. Különösen egy ünnepen, 5-6 órát végigállnak. Nem tudom az milyen lehet, de van mit nézegetni a falon.

Ezekből a fél köbméteres hordókból lehetett hazavinni a szenteltvizet. (mindegyiknek 4 csapja van)
Azt is mondják, hogy a románok nagyon vallásosak és nagyon babonásak.

 Miután ezeket láttuk, betévedtünk egy sima lakóházba. Ott találtuk ezt a jó hátsó lépcsőt. (ez nagyon izgalmas része volt a városnézésnek.)

 Aztán elmentünk ebbe a romkocsmába. Elég jól meg van csinálva. Olyan mint nálunk a Rácskert vagy a Füge udvar. :)

 Ezt írták az ósanba a vízre.

 Utolsó reggel kimentünk a lápba. Egész héten azt figyeltük a 13.-ról, hogy a biciklisek elsüllyednek-e. :D Aztán bemerészkedtünk.

 Ilyen madarak laknak ott.

 És ott volt a Neverhood-ból a gyurmaember a falon! :)

Ezt a képet az Anyukámnak küldöm, hogy lássa hogy a Kárpátokon túl is pihennek állatok a falon, a fácán ott is bandukol és a puszpáng mindenhol ijedten néz. :D

 A kárpátok nagyon szép.

 Próbáltam lekapni visszafelé jövet.

 ja

 jaaj

 de szép

 mindenhol!