Karácsonyi gyorsposta

írásaim azért ritkultak csak mert lassan itt is megszokottá vált az élet körülöttem.
Mindenki csinálja a dolgát és az is természetes már, hogy ha valami változás van, azt csak akkor tudjuk meg, amikor már maga a változás van éppen. :)

Már ennyi idő alatt aki akarta, kétszer megunta a feladatait és lassan van idő arra is, hogy elkezdjünk bosszankodni az együttélés nehézségein.

Felfedte kilétét a társaságokból általánosan elmaradhatatlan 'Tarháló Tódor' is aki, amint valaki beteszi a lábát a konyhába, megjelenik és nincs az a mértékegység amit ne ismerne. (szelet, darab, korty, falat, tányér...) :D
Kedves jelenség. Néha zavaró de alapvetően vicces. :)

A sok egy légtérben levés következményeként megjelentek a különböző feszültségoldási módszerek is. Van aki sörrel akad aki borral könnyít magán. És vannak a konfliktuskerülők, akik magukba gyűjtik a méltánytalan helyzetekből fakadó kellemetlen érzéseket és fél 11 után saját anyanyelvükön ordibálva próbálnak egy más nemzetből való egyént jobb belátásra téríteni annak családjával való hangos kapcsolattartási módszereit illetően. :D
Mindannyiunk keverte már talán magát ilyen helyzetekbe. :D

Én pedig.. Néha nagyon mérges tudok lenni...
Hirtelen haragú vagyok, például ha valaki nem beszél világosan, hanem mismásol és aztán beállítja úgy a helyzetet, mintha tisztán beszélt volna.. Igen, ez felidegesít.
Azt hiszem csak annyit fejlődtem, hogy amikor látom, hogy valaki kezdi elvágni magát a szememben akkor gyorsan nem hagyom, hogy teljesen elvágja, hanem szólok előbb neki is hogy merrefelé tart..
A nyár egyik meghatározó mondata cseng a fülemben ilyenkor, hogy: "Ne bántsuk már egymást!" meg hogy: "Ugyanannyi szeretni mint nem szeretni."

Ezt mikor először mondták néztem, hogy "Bolond vagy? egy csomó emberre haragszom és nem véletlenül..." Aztán kihúzták egyszer a bölcsességfogaimat ezért 3 napig nem ettem és harmadik nap este eszembe jutott egy ember akire undorral gondoltam előtte. De akkor hirtelen nem. Addigra kitisztult az agyam és képes voltam látni a másik oldalt.
Akkor este kibékültem vele.
Azóta tudom, hogy tényleg ugyanannyi szeretni mint nem szeretni. És azt is megtapasztaltam, hogy a böjt hasznos. Illetve van értelme és tartalma. De nem arról szól, hogy az ember sanyargassa magát. Én abban a három napban nem voltam rossz kedvű vagy nyomorult. Tény, hogy nem én választottam, hogy lemondok az ételről hanem muszáj volt. De talán minden hónapban jól jönne egy ilyen három nap.

Azt hiszem, ha 5 évvel ez előtt kerültem volna ide, mindenkit utálnék a házban. De csak azért, mert nem tudtam régebben mit kezdeni a más véleményekkel. Vagy furcsa szokásokkal.
Kb félelemből. Érdekes ezt most másokon észrevenni.
Emiatt, hogy ez már így van, kifejezetten békésen viselek mindent.

Úgy érzem, ezt az időt egy új esélyként kaptam. Tisztul a fejem és a szívem, emésztem a múltamat és a jelenemet. Én emésztem végre és nem engem emészt! :)  És látok már valami jövőt is, amitől rohanó koromban megfosztottam magam.

Van időm olyanokra amik alapvető szükségleteim lennének a várva vágyott "kiegyensúlyozott életben". 

Bőrözök néha.

és tetszik is az embereknek. végre semmi kényszer..

Nemezelni is van erőm délutánonként. Kísérletezek és tárgyról-tárgyra egyszerűen rááll a kezem. Egyre jobb lesz magától.

A szobatársamtól elkezdtem horgolni tanulni. Ezt is szeretném folytatni.

Közben folyik a munka, Emesével épp a fűtött szárítóból szedjük a zellerlevelet zsákokba. Jó meleg volt. :)

Volt szerencsém elmenni Emesével egy használt bútor kereskedésbe is, ahol ezt a nagyon szép darabot adták 21 e Ft-ért. :) megdöbbentő. De nem vettem meg. :D

Noéminél ilyen szappanokat csomagoltam egyik nap.

Valamelyik nap gyalog mentem Szentábrahámra, mert rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy mikor érek oda és mennyit vagyok ott. Ez az idő arra van, hogy minden jó legyen és hogy megtanuljam, hogy mit szeretnék igazából.

Itt nem elviselni kell dolgokat, vagy túlélni. Hanem csak élni. Azt lehet, hogy még nem is tudok.

Például hány ilyen mellett mentem el vajon életemben gyalog, hogy legyen időm megnézni rajta a munkát?..

Ezek a munkák pedig szépek, de nem fontosabbak semminél.

Eljött velem Marcus, a portugál fiú. Ő szegény szerintem nagyon sokat unatkozik, mert a rádiószobában tölti minden idejét. Nincs nagyon oka a kimozdulásra, úgyhogy mindig nagyon feldobódik mikor valami kézzelfoghatóan hasznos dolgot csinálhat.

Szentábrahám szép falu. Nem látszik nagyon a képen, de én nem akarok ezen túl taxizgatni.

Ez a közös munka. :) Masnizgatás, szappancsomagolás, tillárom... :)

100 levendulatasak és egy portugál. :)

Volt gyapjú angyal készítős foglalkozás is. Ott megismerkedtem pár helyivel. Azóta meg is keresett egy asszony, hogy a jövő évtől dolgozzak az iskolában is. És talált nekem valakit aki szívesen tanítana gyékénykötésre, kosárfonásra. Remélem a jövő évben ez nagyon beindul, mert már csak három hónapom maradt mindent megtanulni és kipróbálni. Szeretnék ezen kívül egy nénihez járni hímzés technikákat tanulni, és egy bútorfestőnek is mondtam, hogy ha van valami nagy megrendelése ahova jól jön a segítség, ha csak alapozni enged oda, akkor is ingyen munka vagyok és rettentően érdekel!! :) Remélem fog szólni. Azt mondta januárban lesz valami.