Ilyen ha kinézek az ablakon.
Az idő nagyon szép, a napok mégis lassan és nehezen telnek. Kicsit még mindig beteg mindenki..
Ok nélkül nem tudok kimozdulni, ezért sokat vagyok bent. Többet mint kéne. Okot meg nehéz találni, ahogy társat is a kimenéshez.
Ilyen a fejünk mostanában.. :D Nem túl bíztató.
De lényeg a szeretet. :)
Egyik nap Reginával kimentünk a falu szélére.
Ezt a jó kerítést találtuk. Fantasztikus színei vannak és a textúrája is eléggé odateszi. :D
Ezen a képen is a színek!!!
Reginával ezen a téren is eléggé hasonló az ízlésünk.
Legalább egy óráig fényképezgettünk ezen a helyen.
Kerítés és szánkózó cigányok.
Később megtudtuk, hogy ennek a résznek Kárahegy a neve. Ott azokban a házakban cigányok laknak és a név onnan ered, hogy kár a hegyért.
pfff :D
Anyám ezek a színek! Meghalok!
Később továbbmentünk, egy szép erdős szakasz után van ez a Sóskút nevű fürdő hely. Van ott egy panzió is ami remélem tavasztól őszig legalább nyitva van!
Találtunk egy szép kis elhagyatott villácskát is. Körbementünk az egészen. Arról nem tudom miért nincs képem. Talán annyira elvarázsolt, hogy nem jutott eszembe készíteni. Az is gyönyörű! Zöld színű áttört mintás homlokzata és erkélye van fából. Szép kicsi arányos, az erdő és a hegyoldal bújtatja! Nagyon lepusztult és nagyon meghitt hangulatú.
Itt lehet a fürdőbe bemenni. Nagyon igényesen meg van építve az egész.
Egyik nap az adományba kapott lisztekből sütöttem pogácsát a kedves lakóknak. (ebbe' a szép köténybe'.)
Ezt a képet a Nagymamámnak küldöm, akitől a pogácsát tanultam készíteni. :)
Semmi perc alatt elfogyott! :)
Pityókás kenyeret is sütöttem, hogy legyen mit enni.
Olyan szépen dagadozott!
Itt beszélgettünk amíg csináltuk. Pirított szezámmagos és mákos készült.
Nincsenek a konyhában sütős felszerelések úgyhogy vágódeszkát sütőpapírból hegesztettem magamnak celluxszal az asztalra. A tepsiberakásban segítettek többen is.
Legalább 6 tepsi pogácsa lett. :)
És ez a két jóravaló kenyér. Vajjal és kolbásszal olyan finom volt! Frissen megvágtuk és még az is evett belőle aki nem szereti elfogadni a kínált ételt.
Ez az ing amióta megvan, kabát, otthonka és pizsama egyszerre! Annyira tudok örülni egy-egy jó anyagú ruhának! :) Még ez a szerencse.
Akkor elmentünk egyszer közösen Udvarhelyre.
Regina kocsijával a fele banda, és Zsolttal a másik fele.
Sajnos ez az autó azóta megnyalt egy kaput.. Úgyhogy már nem lesz olyan egyszerű eljutni akárhova.. Olyan hevenyészetten takarítják itt az utakat! Nem látszik, hogy van e rajta jég, csak egyszercsak nem ott vagy ahol akartál volna..
De nem lett baja senkinek szerencsére, csak a kaputulajdonosok kezelték a helyzetet nagyon érzéketlenül.. Kovács család és a "hát mért nem az úton ment?!" című kérdések.
:D IQ bajnokok.
Egyik este még szánkóztunk is. :)
Nagyon rossz volt. :D
Nekem ez a szánkózás általában nem sikerül.. Mindig félek, meg sose esik jól. :D
De a társaság jó volt, meg élménynek is jó volt.
Legközelebb is mennék, pedig akkor is félig rossz lenne. :D
A mi mentorunk a mások mentora, a havat nem látott Juan és Mihályka. :)
Ez történt azon a héten, de ezen a 3 kimenetelen kívül bent voltunk a házban és nemezeltem, meg minden.. És közben láttam hogy mi történik a többiekkel, akik nem annyira járnak el dolgozni mint én.. (Mert még eddig csak 1 napon kellett mennem a helyemre.. és 25.-e van.)
És amikor már 3 napja arra ébredtem, hogy végigcsoszog a folyosón a másik, és minden nap bemegy ebédidőben és felmossa a konyhát és a csukott ablaknál amíg az meg nem szárad oda senki be ne menjen!..
Aztán amikor valamelyik aki amúgy is, de aznap este aztán tényleg.. én meg pont nem voltam kíváncsi semmire, csak fáradtan akartam nemezelni még éjszaka csendben egyedül, és csak bejött, és nem értette, és mondta mondta a magáét, én meg elhatároztam, hogy nem pofozom meg, mert azt se értené. Csak egyszerűen szánalmas volt és dühítő. Én meg nem vagyok megértő a januári melankóliában.
De még aznap este megláttam a stoppoljonline-on, hogy Imola menni akar Kolozsvárra.
Úgyhogy másnap elmentem a sárgaházból.
Stoppal mentünk mert mondtam, hogy ez a fajta felnövés ami nekünk jutott, hazugság a többivel együtt ezen a világon.
Megbeszéltük, hogy ezen a héten 20-ak leszünk újra, hogy megláthassuk a lényegeket.
Az úton mikor már nagyon hideg volt Győri Balázs barátunkra gondolva koccintottunk egyet. Emlékezve a jó nyári táborokra és mindenféle közös kézműves munkáinkra amik jó hangulatban teltek.
Kolozsvárig aztán egy szeredai román rendőr vitt, aki határozottan tisztázta, hogy a stoppolásért márpedig fizetni kell akkor is, ha magyarországon nem. Amit persze tudtunk, csak őt sokkolta kicsit ez a kultúrális különbség. :)
Ott tett le a táncház ajtajában, ahol jól kimúlattuk magunkat!
Másnap egész nap sétáltunk Kolozsváron. Az volt a játék, hogy Imola volt csoporttársának készítettünk kolozsvári tájképeket és mindnek a jobb szélén ott voltam én. (Mint a Holdfény királyságban a piros sapkás manó, amelyik mindig felbukkan valami váratlan pillanatban és definiálja az épp aktuális helyzetet.)
Nyilván nem loptuk a napot, hanem intézkedtünk igazából, meg elköltöttük a maradék pénzünket ételre és ruhára.. :D Mi másra..
A ruhára szükség is volt, mert én egy táncházba indultam..
De persze még fél órája se voltunk úton máris megbeszéltük, hogy maradok Kolozsváron, úgysincs mit csinálnom, kártyaszőni ott is tudok.. Hétvégén menjek Csíkba hozzuk, s majd hazajövök, ha muszáj.
Ez már csak így van.. Ha 20 éves az ember.
Voltunk egyik nap a felnőtt játszótéren, aminek a padlója szőnyeg volt.
De kiküldtek minket, mert Arieles kártyával akartunk játszani és nem alkoholt fogyasztottunk.
Ez van ha az ember csak 20 éves. :D
Itt már megyünk haza Csíkba. Még be se sötétedett és már kint álltunk az autópálya felkanyarodóján.. Ezen sose fogunk tudni változtatni gondolom... (az állandó késésen)
Először egy kamion vett fel, amiből nagyon szép volt a fehér havas este. Kamionban utazni nagyon meditatív. Állandó a sebessége, olyan lengéscsillapítása van, hogy teljesen más állapotba kerül az ember.. Nagyon fontosak a kamionban levő gondolatok. :D
Egy ülésen utaztunk ketten másfél órát. Ölünkben a sok csomaggal és minden a helyén volt újra.
A kedvenc jelenetem, hogy megálltunk egy bodegában egy kávára, ahol csak férfiak voltak. Románul beszélt mindenki. Mi kimentünk a kert helységbe, hogy együk a pizzánkat amit otthon sütöttünk az útra. Kiszólt a pultos férfi cigivel a kezében, hogy bemehetünk nyugodtan, különben is mit csinálunk itt hova megyünk ilyenkor.. Imola mutatta h jó itt, aztán majd odaállunk és stoppolunk. Az ember visszakérdezett, hogy stoppal-e... aztán legalább 10 másodpercig ott állt félig kihajolva és látszott, hogy sehogy se tudja összerakni, hogy ez miért jó nekünk. Aztán fintorgott egyet, ahogy csak a románok tudnak, hogy: ti tudjátok.. és becsukta az ajtót.
Aznap este egy házibuliba mentünk spontán, ahol jaaj nagyon sokat nevettünk a csótánypókeren megint!
Ott aztán még történt ez-az: Fannikáéknak volt szülinapi zsúrja a pincediszkóban.
(Imoláék háza pincéjében van Fanniék fazekasműhelye. Szilveszterkor Virágtól kaptak diszkófényeket a műhelybe és azóta ott vannak a bulik. :))
Annak a másnapján elmentünk Homoródfürdőre és végre szaunáztunk egyet!
Aztán másnap elmentünk Imolával Gyimesbe egy emberhez, akinek nagyon jó gondolatai és tervei vannak a jövőre nézve.
Tehát ez volt az ok. :) Meg az, hogy én még mindig munkanélküli vagyok.
De igazából azért mentem, mert Gyimes szép és ennek az embernek öröm hallgatni az ötleteit. És már csak azáltal, hogy vannak előttem ilyen példák több reményem van a jövőt illetően.
Szóval most ilyen kis melankolikusan látok mindent. Pedig tudom, hogy most is aranyéletem van.
Sőt! Nagyon hiányozni fognak ezek az idők amikor kötve leszek valahova. Ha összeszámolom, igazából nagyjából állandóan úton vagyok amióta eljöttem otthonról.
Az inkább a súlyos gondolat, hogy én nem is akarok mást. Csak a kézművességet és az úton levést.
Szeretem a szalagkorlátra fagyott hó színét.
