Karácsonyi gyorsposta

írásaim azért ritkultak csak mert lassan itt is megszokottá vált az élet körülöttem.
Mindenki csinálja a dolgát és az is természetes már, hogy ha valami változás van, azt csak akkor tudjuk meg, amikor már maga a változás van éppen. :)

Már ennyi idő alatt aki akarta, kétszer megunta a feladatait és lassan van idő arra is, hogy elkezdjünk bosszankodni az együttélés nehézségein.

Felfedte kilétét a társaságokból általánosan elmaradhatatlan 'Tarháló Tódor' is aki, amint valaki beteszi a lábát a konyhába, megjelenik és nincs az a mértékegység amit ne ismerne. (szelet, darab, korty, falat, tányér...) :D
Kedves jelenség. Néha zavaró de alapvetően vicces. :)

A sok egy légtérben levés következményeként megjelentek a különböző feszültségoldási módszerek is. Van aki sörrel akad aki borral könnyít magán. És vannak a konfliktuskerülők, akik magukba gyűjtik a méltánytalan helyzetekből fakadó kellemetlen érzéseket és fél 11 után saját anyanyelvükön ordibálva próbálnak egy más nemzetből való egyént jobb belátásra téríteni annak családjával való hangos kapcsolattartási módszereit illetően. :D
Mindannyiunk keverte már talán magát ilyen helyzetekbe. :D

Én pedig.. Néha nagyon mérges tudok lenni...
Hirtelen haragú vagyok, például ha valaki nem beszél világosan, hanem mismásol és aztán beállítja úgy a helyzetet, mintha tisztán beszélt volna.. Igen, ez felidegesít.
Azt hiszem csak annyit fejlődtem, hogy amikor látom, hogy valaki kezdi elvágni magát a szememben akkor gyorsan nem hagyom, hogy teljesen elvágja, hanem szólok előbb neki is hogy merrefelé tart..
A nyár egyik meghatározó mondata cseng a fülemben ilyenkor, hogy: "Ne bántsuk már egymást!" meg hogy: "Ugyanannyi szeretni mint nem szeretni."

Ezt mikor először mondták néztem, hogy "Bolond vagy? egy csomó emberre haragszom és nem véletlenül..." Aztán kihúzták egyszer a bölcsességfogaimat ezért 3 napig nem ettem és harmadik nap este eszembe jutott egy ember akire undorral gondoltam előtte. De akkor hirtelen nem. Addigra kitisztult az agyam és képes voltam látni a másik oldalt.
Akkor este kibékültem vele.
Azóta tudom, hogy tényleg ugyanannyi szeretni mint nem szeretni. És azt is megtapasztaltam, hogy a böjt hasznos. Illetve van értelme és tartalma. De nem arról szól, hogy az ember sanyargassa magát. Én abban a három napban nem voltam rossz kedvű vagy nyomorult. Tény, hogy nem én választottam, hogy lemondok az ételről hanem muszáj volt. De talán minden hónapban jól jönne egy ilyen három nap.

Azt hiszem, ha 5 évvel ez előtt kerültem volna ide, mindenkit utálnék a házban. De csak azért, mert nem tudtam régebben mit kezdeni a más véleményekkel. Vagy furcsa szokásokkal.
Kb félelemből. Érdekes ezt most másokon észrevenni.
Emiatt, hogy ez már így van, kifejezetten békésen viselek mindent.

Úgy érzem, ezt az időt egy új esélyként kaptam. Tisztul a fejem és a szívem, emésztem a múltamat és a jelenemet. Én emésztem végre és nem engem emészt! :)  És látok már valami jövőt is, amitől rohanó koromban megfosztottam magam.

Van időm olyanokra amik alapvető szükségleteim lennének a várva vágyott "kiegyensúlyozott életben". 

Bőrözök néha.

és tetszik is az embereknek. végre semmi kényszer..

Nemezelni is van erőm délutánonként. Kísérletezek és tárgyról-tárgyra egyszerűen rááll a kezem. Egyre jobb lesz magától.

A szobatársamtól elkezdtem horgolni tanulni. Ezt is szeretném folytatni.

Közben folyik a munka, Emesével épp a fűtött szárítóból szedjük a zellerlevelet zsákokba. Jó meleg volt. :)

Volt szerencsém elmenni Emesével egy használt bútor kereskedésbe is, ahol ezt a nagyon szép darabot adták 21 e Ft-ért. :) megdöbbentő. De nem vettem meg. :D

Noéminél ilyen szappanokat csomagoltam egyik nap.

Valamelyik nap gyalog mentem Szentábrahámra, mert rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy mikor érek oda és mennyit vagyok ott. Ez az idő arra van, hogy minden jó legyen és hogy megtanuljam, hogy mit szeretnék igazából.

Itt nem elviselni kell dolgokat, vagy túlélni. Hanem csak élni. Azt lehet, hogy még nem is tudok.

Például hány ilyen mellett mentem el vajon életemben gyalog, hogy legyen időm megnézni rajta a munkát?..

Ezek a munkák pedig szépek, de nem fontosabbak semminél.

Eljött velem Marcus, a portugál fiú. Ő szegény szerintem nagyon sokat unatkozik, mert a rádiószobában tölti minden idejét. Nincs nagyon oka a kimozdulásra, úgyhogy mindig nagyon feldobódik mikor valami kézzelfoghatóan hasznos dolgot csinálhat.

Szentábrahám szép falu. Nem látszik nagyon a képen, de én nem akarok ezen túl taxizgatni.

Ez a közös munka. :) Masnizgatás, szappancsomagolás, tillárom... :)

100 levendulatasak és egy portugál. :)

Volt gyapjú angyal készítős foglalkozás is. Ott megismerkedtem pár helyivel. Azóta meg is keresett egy asszony, hogy a jövő évtől dolgozzak az iskolában is. És talált nekem valakit aki szívesen tanítana gyékénykötésre, kosárfonásra. Remélem a jövő évben ez nagyon beindul, mert már csak három hónapom maradt mindent megtanulni és kipróbálni. Szeretnék ezen kívül egy nénihez járni hímzés technikákat tanulni, és egy bútorfestőnek is mondtam, hogy ha van valami nagy megrendelése ahova jól jön a segítség, ha csak alapozni enged oda, akkor is ingyen munka vagyok és rettentően érdekel!! :) Remélem fog szólni. Azt mondta januárban lesz valami.

Gyimes, Szentgyörgy, Magyarország, Kolozsvár

Kedves, jó napot kívánok! 

Talán az a legegyszerűbb ha a képek alá írom, hogy mi történt - így újabb 100 év elteltével.. - 

Minden hétvégén áldozatul esem az irgalmatlan cikázásomnak. Sokszor fogalmazódott meg bennem a hetek alatt, hogy okosan kell hétköznap élni, hogy bírjam a hétvégét. :) 

Ha hétközben elfáradok, az nagyon nagy baj! 

Azon kaptam magam, hogy a "munka" része itt is csak egy szükséges dolog amit megcsinál az ember becsületből, de minden utána kezdődik. A nemezelés, a mozgás, a főzés.. Bármi. Mindig azt érzem, hogy sok dologgal vagyok elmaradva. A munka meg aránylag egyhangú. Nem unalmas, csak nem a munkában történnek dolgok. Nem tudok azért élni.

Nem nagyon tudom, hogy milyen munka lenne az, ami be tudna szippantani 8 órára minden nap. 

Nehéz feladat ez az önmegvalósítás.. :D 

Nem is tudom, hogy így vagyok szabad, vagy úgy lennék, ha kitanultam volna a rakétagyártást az egyetemen aztán mosmár nem kellene fölösleges dolgokon gondolkodni, csak angolul, németül és oroszul beszélgetni a zseni, szemüveges kutatóprofesszor kollégáimmal, esténként meg meginni egy jó pofa sört a margarétás pizzám mellé a jó fizetésemből meg minden nyáron elmenni a Kanári szigetekre... 

(Juan állandóan képeket mutogat róla. Nagyon szeretem azt a gyereket!:D)

Szerencsére ez így utólag már nem dilemma, de azért csak megkérdezném majd a Jóistent, hogy tulajdonképpen mit akart ezzel az egésszel? Mert hogy nekem jó az egy dolog.. Csak mire?.. ugye.

Kb ugyan olyan népbetegség lehet mostanság, hogy azt se tudjuk mi van, mint a fejfájás. 

Bár jobb ha ezen nem fáj a fejünk...

(humorhegyek... :S) 

Gyimes következik! :)

Egy nagyon szép állomásépület. 

Regina nem volt még Gyimesbe, úgyhogy ha már Brassóból bármerre jöhettünk haza és Csíkban van szállásunk, arra kanyarodtunk. Középlokon találkoztunk Brigivel és Marcival. Velük együtt táncoltam tavaly. Épp arra jártak ők is.

Pont most olvastam, hogy Gyimes egy érdekes, patakokkal átszőtt tanyavilág. Elnyúlt falvakkal, sok helyen utak helyett is patakokkal.

Felmentünk egy hegyre, és ott tényleg így volt. Alattunk a patakban kerülgette egymást a traktor a szénásszekér és a terepjáró.

 Megpróbálok képet keríteni arról is.

 Tehen. mögötte látszik milyen jó meredek vidékek ez a Gyimes.

 Vártuk az ebédet..

 Itt már nagyon vártuk!

Ez után én még voltam egy táncházban Csíkban, ahol ritka jókat beszélgettem nagyon sok emberrel. Még Imolával is, pedig mi mindig jót beszélgetünk és elég gyakran, de most ritka jó volt! ELŐREMUTATÓ mondhatni. :) 

Vasárnap utána egész nap bizonyítottuk, hogy nem mentünk haza későn és mindent megcsináltunk a családi ebédre, de itt volt vége az energiáimnak. :D Utána egy napot beteg voltam.

 Szentábrahámi kalandjaim: teacsomagolás. :)

 Teacsomagolás kutyával.

 Csekefalvi fekete nadálytő szeletelés vegyes pálinkába.  (tinktúra mint olyan.)

Ő Helén. Szentábrahámon együtt dolgozunk. Jó kedélyű, jó indulatú, zárkózott de szívesen beszélgető fajta asszony. Sokat tűrt, sokat tud. Jól kell tőle kérdezni. Nincs felesleges mondata és mozdulata. Gyorsan dolgozik de nem szól bele más tempójába. És nagyon fontos: tudja, hogy nem tud mindent!
Jó asszony.

"és akkor drrrr propeller gyorsasággal becsomagoltam a horribilis indokolatlan mennyiségű teát ááwáá oszt jóvan!"   (by Babinéni strandra megy)

 Itt a sok tea! Ebbe a nagy lavórba mérjük ki. Ez általában 100 csomagnyi. Ez gyümölcs tea, mindenféle apró bogyós növény van benne, pl: csipkebogyó, homoktövis, fekete ribizli, vörös és fekete áfonya, alma, fahéj.. Talán más nincs is.

Ilyen szép rendbe csomagoljuk. Helén méri, én becsavarom, aztán ha kell, együtt felcímkézzük.

Ezt a gyümölcsteát nagyon gyorsan rakta. Nem akadt meg semmi a zacskó szélében.. Nem nagyon lehetett tartani a tempóját a betekeréssel.

 Ez még a biciklis időszakból egy reggeli kép szerintem Csekefalváról kijövet.

 VETTEM EGY BICIKLIT!!!  :D Mi az hogy vettem.. Szinte utánam dobták. :D

Kéthetente van ócskapiac Keresztúron is. Jaj nagyon olcsó bicikli volt. Teljesen jó. Sárvédő, csomagtartó, dinamó, bőr ülés... :) El vagyok ragadtatva.

Ilyenek a tyúkok erre felé. :D

Ez teljesen házőrzőként viselkedett. :) Fenyegető nyakcsavarással járőrözött amíg én fényképeztem.

Valamelyik nap egész nap masnit kötöttem itt a kályha mellett, mert máshol 10 fok volt.. Azon a tűzifán vágtam méretre a szalagot. Közben találtunk egy adót marosvásárhelyről ami olyan volt mint otthon a Dankó rádió. :D Hallgató nóták, Jolán napi köszöntések garmada. :D

Van Keresztúron táncház is 2 hetente.

Tanítással.

Voltam egyik hétvégén zarándokolni Nyíregyházáról Máriapócsra. Ez a tányér odafelé menet került elém egy vendéglőben, ahova beküldtek egy levesre, mert akivel mentem késett egy órát. (Ráhibáztam egy borzasztó pacallevesre véletlenül.. :D Ne kérjetek ciorba de burta-t...) 

A vendéglő meg tele volt magyar eredetű tárgyakkal és viseletekkel. "Éljen a haza" feliratos tányér, mellesek minden tájról.. Épp csak a zászló nem volt kitéve régiségnek. 

Ez a tányér tetszett nekem a legjobban.

Itt már megyünk.

Itt még megyünk. :) 

Ez az autópálya fölötti átjáró. Egy csomóan dudáltak nekünk lentről.

 Voltak ilyen elkerített részek. Láttunk 5 vaddisznót és 5 őzet.

Onnan aztán nem tudtam Keresztúrra visszajönni idő és fuvar híján, úgyhogy hazamentem Pestre kicsit. Találkoztam egy barátnőmmel, családtagokkal, meglátogattam a nagyszüleimet és köszöntem a szép régi kölcsönbiciklimnek, aminek nincs párja a világon!

Mire visszaértem Keresztúrra lehavazott az egész térségben.

Megpróbálok videót is közzé tenni. Ez Sepsiszentgyörgyön történt, a táncháztalálkozón. Az öreg zenészekért indult mostanában jótékonysági koncert sorozat. Tele van a színpad ilyenkor a tanítványaikkal. Ha nem videó, akkor képnek jó.

Sepsiszentgyörgyön is találkoztam egy régi táncos barátnőmmel, aki szerzett nekem jegyek a Magyar Állami Népi Együttes előadásaira. Ezek táncszínháznak mondhatóak szerintem. Tehát egy történetet, egy-egy élethelyzetet, szokást mesélnek el a tánc és zene segítségével. A Megidézett Kárpátalja című előadás különösen nagy hatással volt rám. Nagyon sok náció rettentő színes kultúráját mutatja be. Táncát, zenéjét, viseleteit, szokásait. Megjelenik az előadásban egy-egy lánytánc, menyasszonykísérő. Farsangi észveszejtő mulatság, babonaság, varázslás.. Minden ami az adott népcsoport fontos vagy kiemelkedő eleme. Kárpátalja egészen sok nemzetiségű, főleg a 2 háború előtt nagyon színes és vegyes volt. Bár ez minden területünkről elmondható. Túl a profizmuson az volt nagyon érdekes és magával ragadó ebben az előadásban, hogy a színpadon minden mozzanattal utaltak valamire. 

Megjelentek a magyarokon kívül románok, ruszinok, ukránok, zsidók, cigányok és még akiket nem ismertem fel. Tánccal, szokással, viselettel vagy csak egy szép dallammal.. Hihetetlen hogy milyen gazdagsága van az embernek, csak a létéből fakadóan! 

Talán még sose éreztem ilyen fájdalmasnak a testemet a lelkem börtöneként. Hatalmas erő van egy-egy ilyen előadásban és engem valahogy ezek nagyon erősen el tudnak ragadni.

Most a kolozsvári táncház találkozón is láttam egy darabot. Ember az Embertelenségben címűt. Ez Trianontól a nyilasokig tartó időszakot öleli fel. Abban az időben előfordulható erdélyi szituációkat. Ez nem volt annyira erős, de örültem is neki. Az Államisoké nagyon tömény. Minden pillanatban legalább 3 féle dolog történik a szinpadon, nagyon átgondolt, mindennek jelentősége van. Kolozsváron a Bekecs táncszínház volt ha jól emlékszem. Ők sokkal lélekkímélőbbek. 

Mint minden kolozsvári magyar eseménykor, most is a Heltaiban volt folk kocsma. 3-4 zenekar szokott lenni ilyenkor. Tehát egy csak a saját örömére zenél vagy mi nótázunk nekik, a többi meg itt-ott termekben húzza a talp alá valót. 

Rengeteg ismerős összegyűlt és nagyon tartalmasakat beszélgettünk megint. 

Vasárnap hajnalikat énekelve ért minket a virradat.

Ez a pénteki élet. :) A fele asztalon táncolt és széken állt. Amennyit ebben a két napban tudtam megint gyönyörködni, az az életemmel felér. 

Egy tisztességes mulatságban az emberek a lelküket kiteszik. Olyankor látszik, hogy ki milyen ember. A mozdulataikban, örömükben, nézésükben...

Olyan tiszta volt ez a két táncház! Olyan nyitott emberekkel találkoztam és olyan szép gondolatokkal amik nélkül mindegy lenne minden más is. 

Valahogy így tanulok..

közlekedés, kávé, állatok...

Többször is észrevettem, hogy itt nem csak nem lehet megszervezni az utazásokat hanem nem is kell.

Ezt egy kicsit kifejtem. :)
Vannak busztársaságok. Ezek egymástól teljesen függetlenek. Az interneten kb fent van néhány dolog, de azt csak akkor látja az ember, ha tudja a busztársaság nevét. A menetidőt következetesen sehova nem írják oda. Tehát ha át akar szállni az ember egy buszról a vonatra, akkor csak tippelhet, hogy kb mikorra ér oda..
Ezen kívül vannak buszok amiket csak a helyiek tudnak. Illetve van erről is egy 20 oldalas pdf formátumú dokumentum a neten, de ez számomra követhetetlen.
Valószínűleg évek óta le is járt..

Ez az infrastruktúrális kultúrkülönbség körüllengte a bukaresti utunkat. :D
Mikor Pestről Udvarhelyre beért a buszom, megkérdeztem az állomáson, hogy van-e busz Keresztúr felé. Teljesen mint ahol nem is létezik az idő, egy bácsi átkísért oda ahonnan "lehet, hogy még nem ment el."

Pont ott volt.

Ez a "lehet hogy még nem ment el" mondatot akármikor szükségem van egy buszra, elmondják és mindig kerítenek valamit ami éppen van.
Olyan ez a mondat, mint csodalámpásnak a megdörzsölés.

Bukarestből pedig a busz ami elvileg 7, gyakorlatilag kb 10 óra alatt ért Segesvárra... :D Tehát megint csak nem lehet semmilyen vonathoz igazítani... Beért végre és 10 perc múlva ott volt a vonatunk.

Ne mondjam... :D Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer buszozzon át a Kárpátokon. Egyrészt szép, másrészt a román vezetés... :D 1-1 sáv felfestése az nekik hármat jelent oldalanként, és még előzgetnek. :D
Páratlan emberek.                 (haha)

A másik: Brassóban megállt a busz, egy fél órás szünetre. 10 perc múlva visszaténferegtünk, hogy megnézzük mi van, addigra az összes cucc egy másik buszban volt ami el is indult.
Valaki szólt a sofőrnek, így még fel tudtunk szállni. Addigra eladtak több jegyet mint amennyi hely volt, tehát a lépcsőn ülve töltöttük a maradék 3 órát. :D
De a legjobb az volt, hogy ahogy mentünk a buszban hátra, kivétel nélkül minden szélső ülésen ülő ember szörnyülködve, fejcsóválva magyarázott valamit románul, hogy: Atyaég, 3 perccel később indult az amúgy is 2 órás késésben levő illegálisan jegyeket eladó teljesen másik busz.. :D

Szóval ilyen itt az élet.
A brassói kitérőnk is ilyen volt.
Reginával, a szobatársammal elmentünk Brassóba egy napközis táborba segíteni. (ez volt a múlt heti munkánk.)
Azzal fogadtak, hogy ő megtart 10 ovis és 10 1-4-es gyereknek majd 1-1 50 perces angol interaktív órát, én meg majd kézműveskedek ugyan így valamit. Vagy egyedül vagy nem tudják, mert a másik lány lehet hogy nem tud másnap jönni.. (- Anyagok? Lehetőségek? - Azt a másik lány tudja, úgyhogy majd lesz valami...)
Szóval ez egy nehéz hét volt, de persze minden jól alakult, mint a buszokkal. :)
Tanulságos, türelmes, fárasztó hét.

Nagyokat sétáltunk esténként Brassóban. Egyik délután nekem az volt a heppem, hogy 2 lejért szeretnék kávét inni. Egy órája bolyongtunk már, de mindenhol 5 lej volt minden. Ekkor derült ki, hogy Reginának van egy olyan szuper képessége, hogy ráérez a nagyon puttó kocsmákra. :D
Olllyan helyet találtunk!!! :D minden 2 lej volt szerintem. Helyi odaszokott arcok, mind férfi. Vizespohárba vitték a kevertet a hátsó udvarra. Nem tudom mióta ülhettek ott. Se egy tévé, se zene, se semmi a világon csak a lerakott sárga székek. 1-1 asztal, már ahova jutott...
2 lejes káva. :)

mi kell még? :)

Ilyesmik voltak, meg a bolhapiac.
Egy cigány rámszólt, hogy ne cigánykodjak, mikor magának lealkudott 100 lejről 50-re egy cipőt amire egyáltalán nem mondtam, hogy megvenném. Mikor láttam, hogy nagyon belelovalta magát a vásárba, mondtam, hogy 45-ért elviszem. Aztán tessék! Rögtön színt váltottunk úgy tűnik. :D
A sarka szét volt belül szakadva, mutattam neki, erre: "Elviszed a susterhez, 1-2 lejért megcsinálja!"
Áá.. rossz cigányok. :)
Persze a cipő gyönyörű volt, meg is vettem.
Belül megragasztottam leokoplaszttal, mert nem ismerem az itteni "sustereket".


Pár napja meg!!! Képzeljétek a bicikliről hátranéztem egy pillanatra és az egyik kertben láttam egy STRUCCOT!!! :D :D Mi a fenét keres egy strucc székelyföld közepén?! :D
Azt hittem megőrültem, úgyhogy ma megkérdeztem Helént akivel teát csomagolunk, hogy jól láttam-e. Azt mondta, nem strucc, hanem gnu. :D Vagy mi a neve annak a másiknak?..
Remélem puputevét nem fogok látni!
Még kijavítanának, hogy dromedár...                            (pesti kislány.. Még az állatokat se
                                                                                        tudja megkülönböztetni..) :D :D


A biciklizés még a mindennapi kihívás.. Megtaláltam ma életem biciklijét azt hiszem. Már az itt levő nyeklett drótszamarak közül legalábbis.. :D Az a szabály egyébként, hogy ha nagyon bal lábbal kelek fel, elkérem Reginától a jó biciklijét, ami tényleg elég jó, úgyhogy aznap nem lehet egy szavam se.
(A többi napon se, mert akinek így felvitte az Isten a dolgát, annak naponta egy panasz is bőven sok! Ezt úgy értem, hogy ha valami nem tetszik, azt magamnak köszönhetem.)
Na de! Ha nem bal lábbal kelek fel, akkor lehet próbálgatni a béna bicikliket, mert akkor igazán lehet türelmem hozzájuk. :)
Otthon az a finom országúti amivel suhantam... :) Először mikor ráültem helyből majdnem elestem vele annyira szépen mozdult minden rezdülésre. Aztán megirigyeltem másfél év után a menő barátaimat akik kéz nélkül mennek és egy-egy sör után esténként volt merszem kicsit kipróbálni. :) Aztán megtanultam hogy kell rajta jól egyensúlyozni és mikor jó passzban voltam, a pucsimat is le tudtam venni menet közben. :)
Na az itteni biciklik ahhoz képest, olyanok mint egy tank. :D Helyből kéz nélkül, vetkőzve, öltözve fejenállva lehet menni. :D Hegyre fel, le, tekerés nélkül.. A másikon csak úgy tudtam egyensúlyozni, ha tekerek. ÉS csak akkor telefonáltam menet közben, ha nagyon el voltam késve.. Itt közben még a struccokat is nézegethetem.. :D

Lemegyek holnap, megnézem van-e kitámasztó kereke, mint a dedóba... :D


(A képek most össze-vissza lesznek, mert már éjszaka van..)

 Voltunk Rozsnyón, Brassó mellett, és megnéztük a várat.

 volt benne egy jó kovácsműhely

 Ő volt a kovácsbá. :)

 A várablaki kilátás Rozsnyóra. Látszik hogy szász város, nagyon rendezett.

 A belső udvart épp egy filmforgatásra rendezték be.

 ilyen kis ösvényen lehetett megkerülni a hegyen a várat

 Itt a szembe falra vetítünk árnyékot.. :D

 Ez egy szentimentális fotó. :D

 Itt Bukarestben ülünk az egyik német lánnyal abban a jó romkocsmában. :) (a rövidhajú a német.)

 Ez a jó csigalépcső. :) Ezt nagyon élveztük!

 Itt lefelé megpihentem egy kicsit.

 Ilyen jó kőházak, meg sárral tapasztott hézak maradtak meg a várban Rozsnyón.

 Nagyon szép időnk volt, és nagyon jó hegyek! Ez már a Fogaras eleje.

 Ez is a rozsnyói kilátás.

 Itt meg egyet Reginával odaálltunk, hogy legyen mit mutogatni az unokáknak. :D

 Itt meg Regina nélkül álltam oda..

Ilyen hűtőmágnest vettem volna a várban, ha nem lett volna vérlázító az a bazár amit odahordtak a sok szemét, giccses, semmirevaló, mű, dísz és egyéb teljesen fölösleges tárgyaikból.
Ja meg ha lenne hűtőm.. :D

 Szóval egy ennyire szép hely volt. A bazáron kívül. :)

 Egy Szeben melletti Petőfis lánnyal dolgoztunk Brassóban. Ő a harmadik a képen.

 itt is. Szelfikirálylányok..

 Ez a bukaresti monumentál szökőkútnál való, nem méltóképpen viselkedés.

 Rozsnyói vár... ez már szinte unalmas. :D                   nagyon szép ez a hely! :)

 Itt.. Jaaj azt nem is írtam, hogy a német lányok Bukarest után turnéztak egy hetet Romániában, és velük találkoztunk egy délutánra Rozsnyón. Jobb oldalt Regina, a többiek a németek. Ők Kolozsváron dolgoznak óvodában, úgyhogy gyönyörű magyar kiejtéssel tudják mondani, hogy: "Semmi baj!" :D :)
Itt látszanak az eNberek,

Itt pedig a hegyek. :) 

 Hegyek, hegyek mindenfelé.

 Ezeket a furulyákat a furulyáló, és furula kedvelő barátaimnak fényképeztem. Ez volt a bazározás szebbik része. Biztos a hangjuk is olyan szép, mint amilyen szépek maguk az eszközök!

 Ez Brassó. A hegy és ez a szép épület. Sajnálom a minőséget, de ha zummoltam volna, nem látszana semmi, így meg a parkolótól nem látszik, de ez egy szép ház amúgy. :D

 Na.. tetszett..

 Ez is. (ez közel volt a jó kocsmánkhoz, ahol megidtuk azt a jó kávát!)

 Ez a bizonyíték, hogy ott voltam és nem az internetről töltögetem le nektek a képeket.

 Ilyen késő estig sikerült egyik nap sétálnunk, vagy 15 km-t.

 Itt piknikeztünk is a kanyarba.

 Ez volt a gyerekeknek az egyik angolórás feladat. Ilyen pázlikat csináltunk. Ha elolvasták, hogy yellow amíg kirakták a banánt, akkor tanultak egy szót.

 Jók ezek a kis butikok.

 így. Ilyen rendezetten. Kéremszépen.

Jajj!!!!! Az egyik lánynak volt egy ilyen trükkös gépe! (polaroid) Kicsit a fejünk kiégett rajta, úgyhogy elég halovány, de nagyon tetszett!

Puszilom az egész kedves olvasó brigádot!
Köszönöm a rengeteg visszajelzést! :)