Désiré megnémul

Nincs mit írnom.
Furkan, a török, ma reggel hazament..

Elkezdődött.

Csütörtökön megy a Portugál és sorba mind, 2-3 naponta.

Nagyon fáj

Nem mintha itt akarnék maradni..

Szeretem a változást és sose volt bajom a búcsúval. Ez az élet rendje. Szeretem az elmúlást és az új kezdetet.

Még csak nem is fenékig tejfel amúgy se minden itt se.

Szóval... Akár mindegy is lehetne. 

De ez most... mégsem mindegy.

Nagyon hiányzik a török! Annyira része volt a csapatnak, hogy üres nélküle a ház!
Rettentően.

Persze a hétvégén nem leszek itt.
Az utolsó hétvégénken.
Ezt ma kezdtem el bánni.

Ez a félév volt a löket és most mégis úgy érzem, hogy nincs élet ez után.
Pedig jóélet lesz. Csak kicsit nehéz.
Nem nehezebb mint amilyen ez volt. Csak más.

Ezeket az észt manókat meg.. és a törököt és a spanyolt meg a többieket a Jóisten se tudja hogy látom-e még!
valaha...
Pedig ez nekem sose számított, /nincs is olyan hogy valaha!/

és most mégis annyira fáj! 

Megvágtam a videómat, ami itt kell a végéhez. Az egy jó feladat volt. Sose csináltam ilyet, nem gondoltam, hogy ennyire király dolog. Megrohanják az embert az ötletek..

Hát.. Itt van:
Ez egy drive-os link. Remélem megnyílik!

Voltunk a Hargitán a hétvégén. Hóvihar volt.. Másnap meg 21 fokban olvasgattam a napon.

Jó volt elbúcsúzni a téltől, így mikor itt már hetek óta tavasz van. Szép volt még egyszer látni.
Egész úton szakadt a hó, hatalmas pelyhekben. A nyomaink 10 perc alatt eltűntek. Bujdosó idő volt.
A hegytetőn úgy fújta a havat a szél, hogy a 20 m-rel előttem menőket nem láttam.
Nagyon szép volt. A Mentorom azt mondta, nem tudta eldönteni, hogy csodálatos volt vagy borzasztó.
Nagyon szeretem az erdőt! És az érzést, hogy ember vagyok. Hogy fázok. Hogy erősebb nálam a hó, a szél. Az erdőben pont akkora az ember amekkora igazából lehet.
Nem hatalmasabb, nem erősebb, nem okosabb.
Csak az igazi önmaga. 

Előtte voltam még Pesten Juannal. Pestről már mindenki látott képeket, szóval...
Kicsit a lábamat meghúztam az úton. De már elmúlt.
Ma voltam tornán..
Még minden olyan mint ami tart, de én már napok óta azon kapom magam, hogy a hűtőmben csak annyi étel van ami aznapra elég.
Még itt vagyok másfél hetet. De minden olyan mintha holnap mennék.
Nem lenne baj.
Újabban nem tudok angolul. Egyáltalán.
Nem bírok megszólalni. Nyilván mert nem vagyok se itt, se... ott.

Csak így várni ne kéne...