Konyhagyeplő: október 2018

Egy pár napja a nagy első fellángolás után, most kezd bennem egy kis zavar lenni.
Elbúcsúzni mindig nehéz az élethelyzetektől, helyektől, társaságoktól. Eddig mindig fél lábbal visszatáncoltam, csak annyira amennyi elég volt a jó közérzethez. Mindenhol megvoltak a barátok, a szívesen látás... Most meg nem érzem, hogy bárhova is tartoznék. Nem fájó érzés igazából. Inkább a tényleges elszakadás, vagy a búcsú utolsó szele.
Búcsú magamtól.

Nem lehetek többé olyan mint eddig. Sok téren változtam és tudom hogy merrefelé kell változnom még, hogy olyan életem legyen amilyet szeretnék.
Mert már merem tudni, hogy milyen életet szeretnék.

Ez a mostani, úgy érzem egy nagyon különálló fejezet.
Függetlenség. De nem magány többé.

Jó itt minden egyébként. Jó a jelenben lenni. Nem tudom mi lesz és nem is aggaszt többé.
Lesz ami lesz, jó lesz.
Nem biztos hogy bármi is úgy lesz ahogy akartam eddig. Igazából nem is számít. Sokat tanultam az elmúlt évek alatt, sok barátomról példát vettem. Tele van a tarisznyám hamuban sült pogácsával. Ezek az egyik első lépéseim.

Semmi nem olyan mint eddig. Érdekes és szép dolog ez.
Az emberek teljesen másban gondolkodnak mint én. Nem értjük egymást. Ha külföldi ha nem. És nem baj. Ezt mindenki szeretettel nyugtázza.
Nincs körülöttem egy férfi sem! Egy sem! (rohadt megnyugtató!)

Van egy darab szekrényem és egy darab ágyam. Ennyi a magántulajdon, a többi az, ami az ember magától.
Senkinek nincs semmije. A gitárom is közös. Az ételem is közös. A mosogatni való is közös.

Újra emlékszem az álmaimra és minden nap olyan dombokat látok amikre legszívesebben egyenként ráfeküdnék.

Csak három dolog idegesít fel: A tekerhetetlen lomha biciklik, a politikai témák amikben semmi szépet és értelmezhetőt nem látok és az, ha bepunnyadok az ágyamra. (ja meg van egy elkényeztetett pofátlan kislány akire rá se tudok nézni, annyira elviselhetetlen.. :D Szegényke.)

Tehát se a jutub reklámok, se az emberek általában, se a nyelvkülönbség, se a három napja villogó neonfény a szobámban nem futtat ki a világból.. :D
Van rajtam egy jóféle nyugodt hangulat.
Ideje volt már a környezet váltásnak.

A paradoxonok maradtak, de idővel vagy kinövöm azokat is, vagy ez a nőségem velejárója, ami nem baj.

Voltam Imoláéknál az egyik hétvégén.

Ezek az ő dombjai.

A Somlyó oldala.

Szép rétek.

Táblával stoppoltam most és az bejött. Jobban felvettek.

Az utolsó, házig vitt. Azt se tudtam mit mondjak... Jól esett.

Ez a levendula tasakolás Noéminél, Csekefalván. Ez jó munka volt. Anyukámmal is csináltam volna. :) Jót beszélgetve.

Itt ne. Gyimesbe vagyunk hajnalba a nőkkel. Gyalogoltunk vagy 4 km-t a skanzenig. Szép volt.

Itt meg a tehenek vannak Gyimesbe, amikor már nem gyaloglunk.
Deres hajnalba.

Két napig láttam a nyájat a falvak közt, ahogy jöttem-mentem a munkába.

Szeretem a földek ezer színét. Nem annyira látszik sajnos.

A csekefalvi ferdetornyú templomok.

Egészségnapok Rugonfalván. Gyerekfelügyelők voltunk az önkéntesekkel.

Maria-észt, én, Mihályka-magyar, Juan-spanyol, Alessia-olasz, Joanna-észt.

Juan és én nem nagyon tudunk angolul. Ő spanyolul szokta mondani, én angolul ha tudom. Vele beszélek a legtöbbet és meg is értjük egymást valahogy. Nem tudom hogy. Maria a kép szélén a másik kedvencem. Ő jól beszél angolul, úgyhogy sokat nem beszélgetünk, de érti a vicceimet. Szemrebbenéssel meg lehet nevettetni.

Lefestett, amíg festettem. Az a gyanúm, hogy ő sokmindenhez ért. Ilyesmikhez.

Találtam egy forró teát.

Találkoztam a piócás emberrel!!! :D Aztán most itt melegszem, mert leszívtak a kis kukacok. :D

Marokkó versenyre való feliratkozás.

Nagy a tét! :)

A helyezettek.

Sandijs a lett srác is nagyon vicces. Épp győzelemkört fut a gyerekek elől a lopott éremmel. :D

Itt már nagyon várjuk hogy menjünk haza. :) Az észtek pedig soha nem fáznak.

mitmivan sasfej

Ezek volnánk.

Halihó!

Megérkeztem szerencsésen hétfő estére. Alig vannak járatok Csíkból. Ez azért mégiscsak meglepő. Napi 2. Jó lehet, hogy vannak még vonatok vagy valami.. :D Még nem jártam utána az átszállós lehetőségeknek. Nagyon kedvesen vártak és fogadtak.

Leírom az életkörülményeimet.

Van egy ház, ahol mindannyian lakunk. Én másik két lánnyal vagyok egy szobában. Közös konyha, vizes helységek, nappali és kreatív szoba van. Van még egy stúdió, ahol a rádiósok dolgoznak közülünk, meg egy szoba ahova teregetünk amiben van egy-két asztal is, ha valaki félre akar vonulni valami számítógépes munkát végezni.

Ez nagyon jó, pont arra vágytam hogy 8 embert "el kelljen viselni" magam körül. :) Pesten felcsavart, hogy üres lakásra mentem haza. Itt cserébe nem lehet 2 lépést mezítláb menni, ha az ember a saját bőrét szeretné látni a teste külsején. :D Kipróbáltam, mindenhol retek van.

Szerencsére az előző önkéntesek hagytak itt egy csomó mindent, úgyhogy lett egy szép fehér papucsom. (Ami már szürke.)

Tehát 2 magyar lánnyal vagyok egy szobában, az egyik régebb óta önkénteskedik és csak decemberig marad, a másikkal egyszerre érkeztünk. Elég jól megtaláltuk a hangot, sok a közös bennünk. Van még 2 magyar fiú, egy Kanári szigeteki, egy katalán, egy portugál, két észt lány és egy srác Lettországból talán. Meg egy olasz lány. Ennyien vagyunk.

Ezen a héten mindkét helyen voltam ahol dolgozni fogok. Kedden rögtön átmentünk Csekefalvára Noémihez. Vannak itt jó kis falusi biciklik amiket használhatunk. Csekefalvára kb 20 perc áttekerni, de csak a dombok miatt meg azért, mert a sárga bicikli hiába szép, a lánca fölfelé két tekerésenként egyet megugrik, úgyhogy viszonylag lassan haladtam vele. :D

Noémi ott az unitárius lelkész, emellett főleg levendulával, de más növényekkel is foglalkozik. A férje Molodován Gergely. Ezt csak úgy leírtam, mert tetszik a neve. Ő szokta az illóolajokat párolni. A múltkor megmutatta az üstöt és mesélt kicsit. Nagyon érdekes!

Ma voltam Emesénél először, Ő Szentábrahám végén lakik, egy faluval odébb. Nagyon nagy területen dolgozik és nagyon sokféle növénnyel! Illetve sokféleképp keveri is őket teának, fűszereknek. Ott mire megtanulom, hogy mi a helyzet...

Addigra bele is szokok. :D

Biciklivel mehetek amíg tudok, aztán stoppal, taxival, gyalog.. Ahogy akarok, mert busz nem jár.

A napjaink úgy fognak kinézni kb, hogy minden reggel 9-kor van egy megbeszélés. Ez egy ingyenes angol óra. Utána mindenki megy a dolgára. Én felváltva fogok menni egyik nap ide, másik nap oda, a péntekek meg könyves napok lesznek valószínűleg amikor olvasni fogok a növényekről. Emese mondta hogy télen, mikor nem tud nekem olyan munkát adni, akkor lehet növénykatalógust készíteni, hogy mi mire jó, hogy kell mit készíteni belőle. Ez jó, mert meg is tanulom, meg itt is lesz egy valami anyag, amiből könnyen tudnak majd foglalkozásokat tartani iskolásoknak ha van egy olyan program.

A maradék időket pedig eddig sikerült kitölteni, úgyhogy nem kell aggódni. :)

Kedden, rögtön munka után nem sikerült hazajönnünk, mert annyira szép dombok vannak itt, hogy csak úgy elindultunk valamerre és órákig bicikliztünk meg gyalogoltunk amerre tetszett. Ott derült ki hegyről le, hogy az egyik biciklinek nincs fékje. :D Találtunk egy halastavat is, aztán mikor kezdett hűvösödni, hazatekertünk.

Szerdán délután átgyúrtuk Reginával a nemeztáskáimat. Ő a szobatársam, az egyik. Csütörtökön elmentünk futni a Küküllő partjáig, aztán este festettem a kreatív szobában. Jó élmény főleg a színkeverés eddig, mert a többi még nem úgy sikerül ahogy szeretném. :) De érdekes dolog az ecsetkezelés és Virágtól a múlt héten kaptam bútorfestős képeket, úgyhogy van mi alapján próbálkozni. Ha minden héten festek egy kicsit, akkor lesz merszem kifesteni a tükörkeretet amit Imoláéknál hagytam lealapozva.

Ma délután eltekertünk Fiatfalvára. Az szinte egyben van Keresztúrral. Mind mentünk akik itt lakunk! Van ott egy kastély, azt megnéztük, aztán még kicsit továbbmentünk valami iszapvulkánt keresni, de az csak tavasszal működik.

Jó volt együtt kimenni! Olyan szép időnk volt és szép itt mindenfelé az összes domb, meg a színek! Visszafelé ahogy jöttünk, vitték előttünk lovasszekéren a jó szagú szénát a naplementében.. Tissszta giccs. :D

Meg nagyon örülök, hogy itt nem kiskanállal kell az időt mérni, hanem annyi van végre, mint amennyi normális! És fényes helyen lakom, megint tetőablak alatt, és eddig az összes naplementét láttam, és a Küküllőt, ami úgyszintén nagyon szép! :) Tudtam, hogy itt majd megnyugszok és minden jó lesz.

így 5 nap után sikerült elmondanom önállóan az első három olyan helyes mondatomat angolul, amit nem szükségből mondtam, hanem csak úgy. :D Szóval vannak kis eredményeim is. :D

Szerencsére viccelődni szavak nélkül is lehet, és igazából senki nem a szavaim miatt fog szeretni itt. :D még egy darabig biztos nem.

Persze ha mindenki angol lenne, eléggé meg lennék szeppenve..

Ezek meg a képek: