KépesKlórika

Egy pár napja a nagy első fellángolás után, most kezd bennem egy kis zavar lenni.
Elbúcsúzni mindig nehéz az élethelyzetektől, helyektől, társaságoktól.  Eddig mindig fél lábbal visszatáncoltam, csak annyira amennyi elég volt a jó közérzethez. Mindenhol megvoltak a barátok, a szívesen látás... Most meg nem érzem, hogy bárhova is tartoznék. Nem fájó érzés igazából. Inkább a tényleges elszakadás, vagy a búcsú utolsó szele.
Búcsú magamtól.

Nem lehetek többé olyan mint eddig. Sok téren változtam és tudom hogy merrefelé kell változnom még, hogy olyan életem legyen amilyet szeretnék.
Mert már merem tudni, hogy milyen életet szeretnék.

Ez a mostani, úgy érzem egy nagyon különálló fejezet.
Függetlenség. De nem magány többé.

Jó itt minden egyébként. Jó a jelenben lenni. Nem tudom mi lesz és nem is aggaszt többé.
Lesz ami lesz, jó lesz.
Nem biztos hogy bármi is úgy lesz ahogy akartam eddig. Igazából nem is számít. Sokat tanultam az elmúlt évek alatt, sok barátomról példát vettem. Tele van a tarisznyám hamuban sült pogácsával. Ezek az egyik első lépéseim.

Semmi nem olyan mint eddig. Érdekes és szép dolog ez.
Az emberek teljesen másban gondolkodnak mint én. Nem értjük egymást. Ha külföldi ha nem. És nem baj. Ezt mindenki szeretettel nyugtázza. 
Nincs körülöttem egy férfi sem!                       Egy sem! (rohadt megnyugtató!)

Van egy darab szekrényem és egy darab ágyam. Ennyi a magántulajdon, a többi az, ami az ember magától.
Senkinek nincs semmije. A gitárom is közös. Az ételem is közös. A mosogatni való is közös.

Újra emlékszem az álmaimra és minden nap olyan dombokat látok amikre legszívesebben egyenként ráfeküdnék.

Csak három dolog idegesít fel: A tekerhetetlen lomha biciklik, a politikai témák amikben semmi szépet és értelmezhetőt nem látok és az, ha bepunnyadok az ágyamra. (ja meg van egy elkényeztetett pofátlan kislány akire rá se tudok nézni, annyira elviselhetetlen.. :D Szegényke.)

Tehát se a jutub reklámok, se az emberek általában, se a nyelvkülönbség, se a három napja villogó neonfény a szobámban nem futtat ki a világból.. :D
Van rajtam egy jóféle nyugodt hangulat.
Ideje volt már a környezet váltásnak.

A paradoxonok maradtak, de idővel vagy kinövöm azokat is, vagy ez a nőségem velejárója, ami nem baj.

 Voltam Imoláéknál az egyik hétvégén.

 Ezek az ő dombjai.

 A Somlyó oldala.

 Szép rétek.

 Táblával stoppoltam most és az bejött. Jobban felvettek.

Az utolsó, házig vitt.                                Azt se tudtam mit mondjak... Jól esett.

 Ez a levendula tasakolás Noéminél, Csekefalván. Ez jó munka volt. Anyukámmal is csináltam volna. :) Jót beszélgetve.

 Itt ne. Gyimesbe vagyunk hajnalba a nőkkel. Gyalogoltunk vagy 4 km-t a skanzenig. Szép volt.

Itt meg a tehenek vannak Gyimesbe, amikor már nem gyaloglunk.
Deres hajnalba.

Két napig láttam a nyájat a falvak közt, ahogy jöttem-mentem a munkába.

 Szeretem a földek ezer színét.                            Nem annyira látszik sajnos.

 A csekefalvi ferdetornyú templomok.

 Egészségnapok Rugonfalván. Gyerekfelügyelők voltunk az önkéntesekkel.

 Maria-észt, én, Mihályka-magyar, Juan-spanyol, Alessia-olasz, Joanna-észt.

 Juan és én nem nagyon tudunk angolul. Ő spanyolul szokta mondani, én angolul ha tudom. Vele beszélek a legtöbbet és meg is értjük egymást valahogy. Nem tudom hogy. Maria a kép szélén a másik kedvencem. Ő jól beszél angolul, úgyhogy sokat nem beszélgetünk, de érti a vicceimet. Szemrebbenéssel meg lehet nevettetni.

 Lefestett, amíg festettem. Az a gyanúm, hogy ő sokmindenhez ért. Ilyesmikhez.

 Találtam egy forró teát.

Találkoztam a piócás emberrel!!! :D Aztán most itt melegszem, mert leszívtak a kis kukacok. :D

 Marokkó versenyre való feliratkozás.

 Nagy a tét! :)

 A helyezettek.

 Sandijs a lett srác is nagyon vicces. Épp győzelemkört fut a gyerekek elől a lopott éremmel. :D

 Itt már nagyon várjuk hogy menjünk haza. :)      Az észtek pedig soha nem fáznak.

 mitmivan sasfej

Ezek volnánk.