2018. szeptember 30., vasárnap

Ma leszedtem 3 zsák almát

Több mint egy hete költöztem el. Múlt szombaton Nádudvarra mentem látogatóba, ha már kelet felé indultam. Pont felnőtt képzés volt, tele volt a suli szinpatiukus emberekkel és az összes műhelyben munka folyt. Ott volt ráadásul két osztálytársam, akikkel 2 évig együtt dolgoztunk.
Semmi nem változott. :) Készítettem egy telefontokot, hogy legyen próbadarab a táborra. (Nem volt hiába való!)

Vasárnap indultunk a fás mesterrel Csíkba kézműves tábort tartani. Imola így az 50 felé közeledve egyre ügyesebb! A tavasszal hobbiból megnyert 2 pályázatot és csinált egy jó tábort maguknál ahova elhívta az összes barátját dolgozni. :)
Hétfőre mindenki megérkezett, nagyon színvonalas volt az egész. Lettem volna résztvevő is szívesen! :)
Szabadtéri tábornak indult, de sajnos már az első nap elfújta a szél a sátrakat, a második naptól meg 10 fok volt, úgyhogy beszorultunk a házba. Szerencse, hogy itt sok hely van: a fenti szobában volt 3 szövőszék, 1 asztal a bútorfestőknek, 1 a bőrösöknek. Ez viszonylag zsúfolt volt, de szépen beszélgettünk, úgyhogy eltelt a 4 nap. :) Az alsó szinten voltak a fafaragók és a kályhacsempe készítők ahogy láttam, egy nagy asztalnál. A pincében korongoztak, kint pedig nemezeltek meg rohangáltattuk a gyerekeket. Itt-ott a házban volt kötélverés és egyszerűbb dolgok ami a 3 évestől mindenkinek érdekes. Esténként előadás vagy zenélés volt, egyik este még táncház is.
Egészen családias volt a hangulat. Fanniék (a fazekas barátaink) közben valamelyik nap beindították a kemencét, hogy elkészüljenek a megrendelések, ami sajnos levágta a biztosítékot. Ez az esti mulatságot nem akadályozta meg, csak a fürdést, mert a fával fűtős vizes tartályból és a kútból is áram húzza fel a vizet. Úgyhogy a következő napokban megismerkedtünk a közelben levő villanyszerelőkkel, mert onnantól a biztosíték általában le volt vágódva. :D A poharakat muszáj volt kiégetni időre, a házban meg közben minden villany égett, a szövősök fúrógéppel csévélték a fonalat, a fások is gépekkel nagyoltak, a nemezesek forralták a vizet és mindennek a tetejébe ment a mosogatógép, hogy legyen miből enni. Tehát kalandos volt. :) De szép dolgok készültek.

Odajött hozzám bőrözni egy francia fiú, akivel angolul kellett volna beszélgetni, de megértette a románt is. :D Na gondoltam, még egy hetem lett volna Keresztúr előtt az életemben amikor nem kell szenvedni idegen nyelven.. S há mégse lesz, de majd valahogy..
Na annak a gyereknek mindegy volt, hogy milyen nyelven mondom, az olyan ügyes volt, hogy mire a mutogatás végére értem volna, már el is kezdte csinálni amit magyaráztam! Mondtam neki, hogy telefontokot lehet készíteni, erre kérdezte, hogy lehet-e nagyobbra csinálni, mert nem telefont szeretne tartani benne. Mondtam hogy persze, aztán addig addig, hogy övtáskát csinált a végén, de olyat hogy csak néztem! Ő készült el leghamarabb és nagyon igényesen, szépen dolgozott. Egy élmény volt ez az egy hetes pantomin! :D közben megtanultunk persze egy csomó hülyeséget egymástól pl, hogy mervejő. Ezt mindenre lehetett mondani, de alapvetően azt hiszem valami olyasmit jelent, hogy csodálatos. (vagy valami nyálas dicséret féle..) Ő is nagyon jól tudta mondani, hogy igenigen, meg hogy jójó. :) Nagyon sokat nevettünk a mindenféle román-angol-magyar-francia fordítási kombinációkon is.

Nagy örömömre és meglepetésemre megint találkoztam váratlan ismerősökkel.
Akik a kedvenc családom voltak Torockón a fesztiválon, megjelentek itt. Kiderült hogy náluk lakik most ez a francia pár, akik hónapokig tanultak otthon románul, mielőtt 5 hét alatt eltekertek ide. Aztán mikor a magyar gazdákkal alig értettek szót, nézték a térképet, hogy hol vannak tulajdonképpen.. Azért jöttek, mert valakijük vett otthon tanyát és amíg van idejük egy kicsit szeretnének falusi életet tanulni. Az itteniek meg: "áram van, hely van, hogy most kettővel több eszik vagy kevesebb, nem számít.."
Nagyon tetszik nekem mindkét fél részéről ez a nyitottság. Mindenhova elmennek ahol csak tanulni lehet valamit, dolgoznak és mindenkinek örömére vannak, úgy hallottam.
Elgondolkodtam rajtuk nagyon, hogy csak úgy felültek otthon a biciklire és eljöttek. Talán azt se tudják mekkora kalandra, mennyi időre.. Azért is érintett mélyen a dolog, mert tudok egy fiúról aki ökrös szekérrel járta be Magyarországot, aztán később európát, és most vasárnap érkezett a hír róla, hogy Dél-Franciaországban a szembesávból elütötték ahogy az ökrök mellett sétált. Nem is a halálhíre, mert az ilyen szabad embernek nem lehet baja a halállal.. Csak hogyha lehet így is élni.. Nézzétek az ég madarait.. Mi meg itt teperünk, hogy tanuljunk, hogy dolgozzunk, stresszelünk, hogy legyen min stresszelni. (Legalábbis a világ nyomása ezt diktálja.) Én meg azt tapasztalom, és igazabbnak tartom az előbbinél, hogy aki szeretne valamit és nem fél belekezdeni, az megkapja hozzá a segítséget.
Ezért akartam stoppolni is régebben. Azt akartam látni, hogy tele van a világ jó emberrel és, hogy nem kell sok minden ahhoz, hogy valami jó történjen. Aztán nem mind volt jó.
Én se vagyok mindig az.

Készült erről az emberről egy rövid film, azt ide beteszem. Nagyon szépnek találom azt a fajta életet! Békés és kalandos. Nyitott. Nekem célom, hogy ilyesmi legyek. Tetszik.
Pusztán egy vándor
Jó, hogy a címe két értelmű.
Aztán végülis én se tudom, hogy mennyi időre jöttem el. Meg, hogy mi lesz ennek a vége. Akiknél a franciák laknak, ott a családfő benne van mindenféle kultúrprogram szervezésben. Azt mondta minden hétvégére tudna nekünk munkát adni. Járt itt egy jó gyimesi ismerős, jövőre egy ilyen tábornak szeretne helyet adni és még egy ember mondta, hogy hozzá lehet menni az ilyen dolgokkal. Úgyhogy igény az volna rá.
Sokat fogok tanulni itt. És nekem is már volna is rá igényem. :)
És a rendes munkára is!
De előbb az önkéntesség. Holnap indulok Keresztúrra. 

Majd rakok fel képeket is, csak ma már késő van.
Szóljatok ha nem működik a Pusztás link!


2018. szeptember 13., csütörtök

Előszó

Helló!

Új kalandom lesz.
Gondoltam írok néha. Ha lesz időm meg kedvem.
Székelykeresztúrra megyek gyógynövényekkel foglalkozni. -> füvesasszonynak.
Remélem jól kitanulom majd a boszorkánykodást!
Ha jó leszek, lehet meglátogat a piócásember.
(vagy ha rosszul.)                            haha... :D

A céljaim:
  • tanuljak minél többet a gyógynövényekről
  • netán angolul, románul
  • szépen tűrjem az embertársakat és én is legyek tűrhető.. 
  • a környék szénné stoppolása
  • kézművesség felé tendálódás bárhogy
  • ott lenni az összes buliban. :) 
 A kalandom "októbernek októbernek elsején" kezdődik.
Sikereket kívánok magamnak!