Jónapot! :)
Most látom, hogy tényleg nagyon rettentően le vagyok maradva az eseményekhez képest.
Gyorsan túlesek azon ami nem olyan jó, aztán jó lesz minden! :)
Mostanában mindig mikor hazaérek úgy érzem, hogy megállt az élet.
A felépített aktivitásom 3 perc alatt punnyadásba és időpocsékolásba tud fordulni. Pedig úgy igyekszem!
Valószínűleg ezért húzok el az első adandó alkalommal mindenhova..
Kicsit nyűgös általában mostmár az együttélés, mert a lent említett Tarháló Tódor, aki valószínűleg azóta alakváltó, egyre aktívabban él a konyhában.
Néha összedolgozik a ház alkoholistájával, néha összeolvad. Tehát az alkohol tartalmú dolgok mindig, a tej, a kávé és bármilyen étel csak néha tűnik el.
A legrosszabb periódus az volt mikor 3 csirkecombomból 2-őt lent hagytam, és mindkettő megevődött. Ez elég szomorú, de jó magyar emberekként azóta nagyon frappáns szófordulatokkal éltetjük az elkövetőt. :D
Oké, ennyi volt a rossz. :)
Érkezett azóta egy török fiú. Ő nagyon jó fej és nagyon beleillik a képbe. :) Mindenhez pozitívan áll hozzá és egy konyhatündér amúgy. :D
Jó látni újra a török ételeket. Mindig főzi a tésztás rizset, meg 1000 zöldséget minden formában és disznót nem.. Meg el lehet vele beszélgetni az isztambuli kalandjaimról, a Nagybazári árusokról, stb.. :) Hiányzik neki is a pipázás és nagyon vidáman nevet.
Bepótolandó: ezt csináltam most legutóbb kártyával. Ez volt eddig a legbonyolultabb. Nagyon örülök neki. Ez Imoláéknál volt a műhelyben, tábori körülmények közt.
(hú ez a kép egy kicsit csalóka.. valami lett vele.)
Jókedvemben voltam, belehúztam a munkába!
És már kész is van.. :)
Noéminél mostanában úszunk a fekete nadálytő tinktúrában. :) Át kell szűrni, ki kell nyomkodni, mert minden cseppje érték. Azt nem annyira szeretem, mert nagyon hideg. De nagyon!
Csontig fagytam.
Mostanában előadásokat szoktam hallgatni náluk munka közben, mert sokat vagyok egyedül. Az jól feldobja azt ottlétet.
A nagy üvegből ki kell porciózni kicsi üvegekbe és becsukni azokat.
Most jut eszembe, hogy ennek a munkának minden folyamata fáj!
Először belereszeled a kezedet (mert nincs olyan, hogy nem..) aztán lefagysz amíg kicsavarod és utána szétmennek az ujjaid a kupakolástól.. :D
Na.. Úgyhogy szóljon akinek szüksége van ilyenre, viszek. :)
Emesénél pedig 2 nagyon jó munkám volt most. Az egyik ez a felirat készítés. A raktárba szeretnék rendszerezni a dolgokat, ahhoz kellett ezeket írni. Nagyon jó, mert ha filccel meg tudom csinálni, akkor ecsettel is. (gondolom)
Folyamatosan beigazolódik, hogy nem kell érezni azt a nyomasztó felelősségtudatot és akkor az ember mindenre képes. Csak csinálni kell mindent, a többiekben úgysem merül fel, hogy nem tudok valamit megcsinálni, szóval ha szerintem nem sikerült, ők akkor is odavannak.
Meg amúgy ha nem sikerül azonnal akkorismivan?! :D
Ez pedig a másik munka volt a héten, ami megtiszteltetés, mert ezeket nem adják ki senkinek. Elég pontosan kell ragasztani. ezekbe kerül a halas, húsos és leves fűszerkeverék. Könnyű elrontani. Ezek szerint meggyőzte őket az eddigi munkám, hogy ügyes vagyok. :D
Amúgy állandóan a 23.-át várom, mert Emese azt mondta, hogy hív egy bútorfestőt, aki megtanít minket egy-két dologra és aztán KIFESTJÜK EGY PÁR NAP ALATT A VENDÉGSZOBA
KAZETTÁS MENNYEZETÉT!!! /Atyaég de jó lesz!/
Más téma: voltak itt valamelyik hétvégén a német lányok Kolozsvárról. Szegények nagyon irigykedtek a lakóállapotunkra, mert ők egy penészes lyukban laknak úgy, hogy 2 a 4-ből a konyhában fér csak el.. Sajnos.
Elmentünk együtt Segesvárra. :) Olyan nagyon szép az a vár! Már mikor először voltam ott 5 percet tavaly májusban, akkor szerelembe estem!
(Hopp, török a képben!)
Hát ez most csak fokozódott!
Nagyon szép időnk is volt. Koriztunk is. :) Ingyen kori pálya van idén és még korit is adnak!
Furkan, a török, most korizott először. :) Jó nyitott az a gyerek mindenféle új dologra. Például próbálgatja a számára ismeretlen gyümölcsöket a lidiből. :D
Mongyő! El vagyok varázsolódva ettől a helytől! :) A számháborúzástól a nászútig mindenre a legkiválóbb helyszín! :D Bármikor odamennék! Komolyan mondom! :D
Ezt a kis bömbikét nem sikerült felvidítani.. :D
Másik nap pedig kirándulni vittük a német lányokat. A közeli dombokra.
Szép nagy mi? :) Mindig is látni akartam ilyet.
Meg a karmai..
Nyilván napokig gondolkodtam, hogy mekkora lehet a medve ha ekkorákat lép, és hogy olyan a lábnyoma mintha csak két lába lenne?..
- Kezdő indián nyomolvasó bukó kérdései, amiket két IstenMáriás nagy pofon követ. -
/ez ilyen itteni fokozása a 'nagy'nak.. :D /
Sajnosan a választ azonban azóta se tudtam kitalálni. Nem értem ezt a medvét.. Hogy tud így menni?!
Várom a kreatív válaszokat hozzászólásban. ;)
Szép ködünk volt.
A cipőmet jól megmostam a hóban.
Aztán a zoknimat is. :)
Ez a Krisztus kilátó. Elég közel van, és szépen látszik onnan minden. Csak most nem látszott. :)
/Ugró török!!/
PÓZOLÓ TÖRÖK A KÉPBEN!! :D
Aztán egyik hétről a másikra elolvadt a hó és 13 fokok voltak. Úgyhogy azonnal biciklire kapcsoltam magam és átmentem Rugonfalvára. :) Ezt már írtam, bementem oda a cigányokhoz és mondtam, hogy szívesen fonnék velük kosarat, ha jól jön még 2 kéz.
Azok ott végig cigány házak. Mindenhol értenek valamihez.
Szép színű naplementére értem haza a biciklin.
Aztán eltelt egy hét, és Imolával elstoppoltunk Békéscsaba mellé Győri Virág barátainkhoz, akikkel szeretnénk pályázni kézműves táborokra. Ők a fenomenális kályhacsempe készítők, akik olyan csoda kályhákat raknak, hogy a Jin elszégyellheti a lámpását amibe lakik. Itt is van a link és nézzétek meg a képeket!!!
Most ütök három entert, jeléül annak, hogy meddig tudnám fokozni a tevékenységük iránti tiszteletet és csodálatot!!
Jó. Lenyugodtam. :D
Na és akkor ezzel a macskával utaztunk, képzeljétek úgy, hogy Imolát felvették Csíkban és mondták, hogy ők Pestre mennek a lenti úton. Tehát engem felvesznek Keresztúron. :D
Büdös mázlisták. :) Nagyon szerencsénk volt, mert így is mikor letettek a Békéscsaba felé vezető kis bekötőúton, pont besötétedett.
Ott meg, kis út lévén alig jártak autók, úgyhogy elütöttük az időt. :D
Jajj de utána egy olyan bácsi vett fel minket!! :)) Heggesztő. Azt mondta, hogy errefelé a határon nemigen szoktak stoppost felvenni. Ő is csak azt veszi fel, aki nála fehérebb, mert ott a migránsok tényleg léteztek. Aztán elmesélte, hogy ő Svédországba majdnem kiköltözött 6 év ottani munka után, amikor 49 éves korában talált egy olyan jó menyecskét aki, így mondta: többet ér nekem minden pénznél! És azóta boldog házasságban él, mert előtte amiben élt 30 évig, ott nem lehetett megmaradni a veszekedéstől. És már el se tudta képzelni, hogy van olyan, hogy minden jó.
/tru sztori/
Utána egy nagyon belevaló lovasoktató lány vett fel minket, akire azóta is büszke vagyok a nehézségei ellenére levő pozitív életfelfogása miatt.
Minden besavanyodott és reménnyel élni nem tudó magyart kiraknék egyszer az útszélre, hogy beszélgessen olyan nyitott emberekkel akik felveszik a stoppost!
Mert nekem is mindig ezt üzeni, hogy: végre szabad légy, és:
Virágék élete ugyanezt üzeni. És a bácsi élete és ez a rühzsírtartó is.
1848 a szabadság és a kehelyből kivirágzó élet. Az egész népművészetünk tele van hittel, reménnyel, szabadsággal és az élet egészségével. Azzal az egész élettel, ahogyan az Isten azt teljesnek teremtette.
Meg tudtuk látogatni Újkígyóson Harangozó Imre barátunkat. (Remélem írhatom így.. Én nagyon szeretem őt és úgy tűnik, hogy ő is minket.) Néprajzkutató, nagyon nagy tudású ember.
És.. hát ezt el se hiszem, de meghívott minket nyárra, hogy dolgozzunk fel egy hagyatékot. A néni, vagy bácsi az ott honos szűrhímzést mentette át ebe a századba. A már csak szájról szájra terjedő szóbeszédből volt tudható, hogy az a fajta hímzés eredetileg bőrön volt, aminek viselését a kommunizmus alatt nyilván betiltották, így a nép szőttesre vitte át a technikát... Szépen el is felejtődött volna.. És most ez az ember meghalt és a hagyatéka ott áll egy teljesen méltatlan helyen, mint annyi más.. De legalább nem gyújtottak be a tervekkel és nem hordták szanaszét.
És akkor Harangozó Imre azt mondja, hogy nem vagyunk taknyosak a témához!
Eleje, visszája? :)
Ezekből a kockamotívumokból olyan szép dolgokat olvasott ki az öreg.
Kicsit a szőttesek engem mindig meghaladtak..
Elvitt minket az Ipoly Arnold népfőiskola múzeumába. Ott mutatta a gyűjtéseit.
Ez pedig egy guzsaly.
Te jó ég ezen a szón most nagyon sokáig gondolkodtam. :( Tudjátok, ez a része van a földön, rálépsz, fölfelé van egy rúd, annak a tetejére kell felszúrni a kifésült gyapjút és orsóra fonni, hogy aztán szőj belőle takarót, megványold, és ne fázzá'. :)
Úgyhogy a biztonság kedvéért mindenhol faragások díszítik. :D
Alatta meg madárkás terítő, ami a szerelem jele. :)
Olyan szép ez a népművészet!
A nő dolgozik a guzsallyal, a férfi meg kidíszíti neki. Egyemmeg!
Bocsánat ezért a botrány minőségű képért, csak már nagyon fáztam és fáradt voltam. Ennek a szobának az anyagát már nem tudta befogadni az agyam. 10 pontos kérdés: melyik tájegység viselete van itt bemutatva? :)
Ez már a hazaút. Ez nagyon kalandos volt. 2 napig tartott. :)
Esett az eső és rendszerint nagyon előnytelen helyeken tettek ki. Mindenhol vártunk egy csomót és kb csak kamion vett fel.. :D pff. :)
Nagy szükségünkben végül eltekertünk a nagylaki határ felé, ahol mégannyira sem voltak autók mint előtte, csak kamionok.. Azzal meg ugye nem lehet úgy átmenni a határon, hogy ketten ülünk az anyósülésen.. :D
Gyalog úgyis menőbb!
Aznap Déváig jutottunk el. Mikor fél 10-kor rommá ázva nem vett fel senki, megláttunk a túloldalt egy panziót.. :) Betértünk.
Másnap ez a kedves ember vitt minket egészen Szebenig.
Azt mondta - és az utunk során szinte mindenki - hogy nem szokott stopposokat felvenni.
Általában nem tudják megindokolni, hogy miért vettek fel mégis..
/Szeretem a románok markáns vonásait és mimikáit./
Szerencsére másnap nem az eső esett, hanem a hó szakadt! :)
Ami tényleg sokszor necces, hogy nem feltétlen takarítják az utakat. Itt is hatalmas torlódás volt..
Ez a jellegzetes szász építészet egyébként.
Traki! :)
Ezt a vasalást az utolsó pillanatban kaptam el! :)
Tehát újra hó van mindenhol. Jövő héten pedig újra 13 fok lesz.
Nagyon jó volt Imolával, hogy ezt az utat viszontagságosnak is felfoghattuk volna, mégis egy pillanatig sem volt bennünk aggódás, rinyálhatnék, vagy bármi. Végig boldogítottuk egymást, fáradtan, éhesen, elázva.. mindenhogy.. :)
A pillanat számított, amit ha elrontottunk volna magunknak, semmit nem írtam volna ide.
Volt olyan barátom, aki ezt nem értette az életben és nem tudunk beszélni már.
Jó, hogy Imola tudja ezt.
