Lélekvértező gerincpallérozás

Makovecz Imrét hallgattam mostanában. Magával ragadó tiszta lélekkel használja a magyar nyelvet. Mert igazi magyar.
Meghallgattam egy előadást Buddha életének a legendáiról is. Elgondolkodtatott, hogy Buddha azon gondolkodott, hogy miért van szenvedés a világban. Arra jutott, hogy azért, mert az ember mindig vágyik valamire. Innentől azon dolgozott, hogy ezt az állandó vágyakozást kiküszöbölje.
Amennyire én ezt meg tudtam érteni, ez alapján a megvilágosodás az, amikor már nem vágysz semmire.
Habár elég távol áll ez a temperamentumomtól, nagyon is átgondolandó. Sokszor azon kapom magam, hogy  a szenvedésekkel is csak telik az idő.. Addig se kell energiát fektetni a produktivitásba.
Érdekes, hogy én azt tanultam, hogy ezek nem is kiküszöbölhető dolgok, hanem az élet velejárói. Pedig tapasztalom is folyamatosan, hogy az élethelyzetek és legtöbbször a hangulatok vagy a problémák is mind csak az én választásaim. Pl: Azt választom, hogy nincs kedvem valamihez. Ahelyett, hogy azt választanám, hogy kitaláljam, hogyan tudok kedvet teremteni magamnak hozzá..
Érdekes számomra, hogy mennyi sok nézőpont van a világon. Hogy ugyanazon kérdések nyomán néhány 1000 km-re teljesen más kutúra épült fel. Egy másik gyönyörű kultúra, amit aki ott él, csak az érthet meg teljesen.
így vagyunk mi a sajátunkkal is.

A másik érdekes kérdés pedig, hogy ebben az életben komolyabban véve mi nem mindegy?
És ami nem az, fontos-e annyira, hogy más emberen emiatt átgázoljunk?
Hol vannak a határok? Vannak konkrét határok? Vagy csak nézőpontok vannak és lelkiismeret?
Ilyeneken gondolkodtam mostanában.

Makoldi Sanyi bácsit is hallgattam. (néprajzkutató) Van egy előadása a kelengyés ládáról. A szerepéről az életben, a szerkezetének a jelentőségéről és a rajta látható motívumokról. Rettentő érdekes. 2x hallgattam meg.
Kós Károly hangoskönyveire is rátaláltam festés közben. Van egy sorozat: A griff a dámvad és a varjú. Kós Károly, Bánffy Miklós és más példás magyar emberek életét mutatja be 20-30 percben. Ilyen embereket keresek évek óta! Tudtam hogy léteznek!
Kellenek a példák a tiszta jövőképhez! Azt gondolom, hogy mindenkinek példává kell válnia a környezete számára valamilyen formában. Ehhez mindenképp kellenek jó példák!

A kézzel fogható életben pedig, tavaszodik: 

Elmentünk az egyik hétvégi napon együtt biciklizni. Kissolymos felé van egy nagyon jó minőségű műút, ami nem is forgalmas és csak 9 km. Oda-vissza 18, "mindenki megbírja."
Elindultunkban rögtön visszafordultunk, mert az egyik remek állapotú bicikli defektet kapott.
A csere bicikli váltóját pedig csak kézzel lehetett lejjebb vagy feljebb tenni. :D
Szerencsére olajat a lánc gondolom évek óta nem látott. Úgyhogy a kezünk 'tiszta' maradt..

Nem sok kedvünk volt tekerni... A mellettünk levő úton is inkább csak tolták a kocsikat.. Ez egy ilyen kedvetlen nap volt.  ;)

Itt aztán megint volt egy kis kedvünk, mikor már körbeforogtak a kerekek. 

Érdekes volt: az úton beszélgettünk 3-an a mentorral és a törökkel. A vallásról folyt a szó és a török megkérdezte a "szabályainkat". Furcsa volt elmondani a 10 parancsolatot ennyi év után. Meg is lepődtem őszintén szólva, hogy tudtam. De ha másra nem, hát erre jók voltak a halál unalmas hittanórák a nyámnyila hittantanárokkal, akiknek az óráján mindig őszintén bántam, hogy keresztény vagyok. :D Vagyis hát, hogy ők keresztények...

Színjáték.

/A Mami mondta, hogy csak a szépre kell emlékezni,

 hát én így szépítem a szégyeneket az életben. :D Örök témám: az iskolába járás. :D/

Aztán megint megálltunk, mert megtámadtak minket a pásztor kutyák és az egyik fiút kicsit megharapták.. így aznap a jó kis túránk összesen 6 km tekerés és fél km sárbirkózásból állt.

pff :D

Visszafelé egy Jipp mellett tekertünk, hogy a kutyák ne egyenek le a bicikliről megint.. Ott még 2 ember összeakadt, a másiknak meg szét kellett szedni a biciklijét, mert a lánc beszorult a váz és a fogaskerekek közé.
Viszontagságos volt, de sokat nevettünk.
Hazaértünk, 10 perc alatt kivakartuk magunkat a sáros ruhánkból és rohantunk a színházba. A gyertyák csonkig égnek című Márai regényt adták elő.
Hát.. más volt most szembetalálnom magam vele.. 3 éve olvastam. Azóta történt egy-két dolog.

/Hazáig fojtogatott a sírás./

 A munkám mindig újul kicsit. Most a raktárat kellett rendbe tenni.

Voltak olyan dobozok amikbe a vásárról maradt árút csak gyorsan betették. 6-8-féle tea is volt egyik-másik ilyen dobozban. Úgyhogy kedvemre csoportosítgathattam, meg rendezgethettem. :)

Ilyen szép házban dolgozom. :) Nagyon tetszenek az ablak és ajtó keretek. 

 
Mostanában többet sétálok. Ha reggel nincsenek mínuszok, biciklizek is.
Ez a kedvenc portám Szentábrahámon. Mesebeli kidőlt-bedőlt. Cigányok lakják.

Nahát! Én ezt színesebbnek szoktam látni. 

Zöldnek.. 

Ez a kemence van az udvarán.
Csodaszép!

/Lennék benne kenyér! :D/

És eljött a várva várt festős nap! :) Reginával áttekertünk, pedig bőven mínuszok voltak, csak már úgy beleéltük magunkat a biciklizésbe.. :) 

Jött egy asszony Udvarhelyről aki bútort fest régóta. Előrajzoltuk, kikevertük, mondott egy-két dolgot...    Ettünk sütit.. :)

3 táblát tudtunk aznap megcsinálni 5-en. Jó volt együtt dolgozni. 

Nem hagyományos, hanem a kertben megtalálható növényeket festjük fel. 18 darab lesz. Most, ha elő tudják rajzolni mire odaérek, ezeket fogom festeni a következő hetekben.
Ő Emese élettársa. Vele most találkoztam hosszabb időre először, mert mindig akkor ér haza amikor én már szinte megyek. Jó nyugodt, jó humorú.. Pont ahogy érdemes.

Sokáig festettünk. István, a kisebbik fiú annyira úriember volt, hogy este bepakolta a biciklijeinket a dubába és hazavitt minket. :) Jól esett azért.. Hideg volt nagyon és lámpánk se volt.

Elkezdtem más utakon járni, ha van időm. Mindenfelé ilyen jó kis pallókat találok.

Mind mozog egy kicsit.

Mellette a szekérút a patakon át.
Éltető ereje az életnek amikor a dolgok még csak praktikusak, nem szabványosak, veszélytelenek vagy kényelmesek.
Onnantól unalmas lesz és halott.

A másik hétvégén megint meglátogattak minket a német lányok Kolozsvárról.
Jól tükrözi a jó kis csapatunkat, hogy legalább 20 percig próbáltunk összehozni egy csoportképet a polaroiddal.. :D Aztán a 4. film után feladtuk. :) De ezen tényleg majdnem mindenki látszik. :)

Nagy nehezen gyújtottunk egy tüzet is. :) Rettenet vizes fából.. Zenélgettünk kicsit.
De azért hiányzik egy rendes tűz. Egy rendes eget néző bandával.
Szépen látszanak itt a csillagok. Jó, hogy az én Apám fontosnak tartotta, hogy megtanítson azt a néhány csillagképet felismerni az egen amit ő tud. Makoldi Sanyi bácsi előadásainak egyes részeit csak emiatt értettem. Ő mesélt nekem egyedül a Nap és a csillagok járásáról amíg gyerek voltam. Meg a holdról is.
Helén apja még az időt is tudta éjjel nappal az égről.
A bujdosókról is mesélt. És Daidalosz és Ikarusz legendáját is. Amikor 5 éves voltam.
Azon sokat gondolkodtam emlékszem. A szárnyak lehetséges szerkezetén gondolkodtam mindig. :D Hogy hogy kéne azt viasszal összerakni jól és milyen fajta viasszal, ami a le-fel mozgatástól nem törik el.. :D 5 évesen..

/Aztán elmentem az iskolába és 12 évig nem gondolkodtam normális dolgokon. :D haha
Kivéve a latin órán, ahol lefordítottuk Daidaloszt és Ikaruszt. :) Az jó volt. A latintanárom egy hős./ 

Ezeken kívül olyan rettenet sok dolog nem történik. Mostanában nem is nagyon csinálok dolgokat itthon se, csak hálót kötni tanultam meg a héten.
Találtam egy új magyar punk zenekart. Nagyon szórakoztatóak! Szeretem az értelmetlen lázadozát. :D

/Nem tudom feltűnt-e az iskolás megjegyzéseimből... :D /

Kivettem egy könyvet a könyvtárból és azzal minden idő elmegy. Vass Albert Funtineli boszorkánya. Borzasztó szomorú az a regény. De közben szép és hát az élet ilyen.. Micsináljak.

Meg most, hogy itt már lassan rügyeznek a fák, rengeteg kulturális dolog kezdett lenni a citiben. :D
2 színházi darabon voltam, egy táncelőadáson és egy kiállításmegnyitón. Mindegyiken elsírtam magam. Nyilván.. :D Ez is a tavasz velejárója, hogy megint kezd kiszakadni a lelkem itt minden hülyeségtől.. Csak tudnám ilyenkor mi történik..
Meg a térdem is fáj egyre többet.. Ezt se értem. :D
Már most annyira fájt, hogy elkezdődött az igazi vajákos életem: vettem rá egy kenőcsöt.

/Kettőt./

Járok gyógytornára 2 hete, mert a hátam is halál módon be tud állni újabban..
Mondogatták is, hogy 25 és a halál közt már csak a baj van.. :D
Na de a baj akkor lenne, ha lusta lennék nagyon. így viszont egy erős 40-es átlagéletkorral rendelkező csoportban vallhatok szégyent majdnem a mamik mellett egy-egy gyakorlat alkalmával.

És az a tapasztalatom, hogy a gyógytorna nagyon fontos kérem!! Annyira be van az ember meszesedve a nagy kényelmes életében, hogy már most lassan annyi lesz a napi mozgásunk mint egy fának!

 /Tudjátok vannak azok a fák, amik akár 20 méterrel is odább mennek../

Na mi is kb ennyit csinálunk.. Ahhoz képest amennyit tudnánk.
Bocsánat! ÉN csinálom ezt! :)

Szóval gratulálok az összes mozgó embernek és a gyógytornász nővéremnek, hogy annyira okos volt, hogy ennek a dolognak a felismerésében is legalább 10 évvel előttem jár! :)

Megnyugtató, hogy végre van időm arra, hogy művelődjek úgy, ahogy jól esik. Nem is annyira létszükséglet, hogy ledugják az ember torkán.. :D

Talán ezért sírok mostanában.. Mert eddig kellett volna és már nincs miért.
Nemsokára kihúzott hátú ember leszek.