Gyimes, Szentgyörgy, Magyarország, Kolozsvár

Kedves, jó napot kívánok! 

Talán az a legegyszerűbb ha a képek alá írom, hogy mi történt - így újabb 100 év elteltével.. - 

Minden hétvégén áldozatul esem az irgalmatlan cikázásomnak. Sokszor fogalmazódott meg bennem a hetek alatt, hogy okosan kell hétköznap élni, hogy bírjam a hétvégét. :) 

Ha hétközben elfáradok, az nagyon nagy baj! 

Azon kaptam magam, hogy a "munka" része itt is csak egy szükséges dolog amit megcsinál az ember becsületből, de minden utána kezdődik. A nemezelés, a mozgás, a főzés.. Bármi. Mindig azt érzem, hogy sok dologgal vagyok elmaradva. A munka meg aránylag egyhangú. Nem unalmas, csak nem a munkában történnek dolgok. Nem tudok azért élni.

Nem nagyon tudom, hogy milyen munka lenne az, ami be tudna szippantani 8 órára minden nap. 

Nehéz feladat ez az önmegvalósítás.. :D 

Nem is tudom, hogy így vagyok szabad, vagy úgy lennék, ha kitanultam volna a rakétagyártást az egyetemen aztán mosmár nem kellene fölösleges dolgokon gondolkodni, csak angolul, németül és oroszul beszélgetni a zseni, szemüveges kutatóprofesszor kollégáimmal, esténként meg meginni egy jó pofa sört a margarétás pizzám mellé a jó fizetésemből meg minden nyáron elmenni a Kanári szigetekre... 

(Juan állandóan képeket mutogat róla. Nagyon szeretem azt a gyereket!:D)

Szerencsére ez így utólag már nem dilemma, de azért csak megkérdezném majd a Jóistent, hogy tulajdonképpen mit akart ezzel az egésszel? Mert hogy nekem jó az egy dolog.. Csak mire?.. ugye.

Kb ugyan olyan népbetegség lehet mostanság, hogy azt se tudjuk mi van, mint a fejfájás. 

Bár jobb ha ezen nem fáj a fejünk...

(humorhegyek... :S) 

Gyimes következik! :)

Egy nagyon szép állomásépület. 

Regina nem volt még Gyimesbe, úgyhogy ha már Brassóból bármerre jöhettünk haza és Csíkban van szállásunk, arra kanyarodtunk. Középlokon találkoztunk Brigivel és Marcival. Velük együtt táncoltam tavaly. Épp arra jártak ők is.

Pont most olvastam, hogy Gyimes egy érdekes, patakokkal átszőtt tanyavilág. Elnyúlt falvakkal, sok helyen utak helyett is patakokkal.

Felmentünk egy hegyre, és ott tényleg így volt. Alattunk a patakban kerülgette egymást a traktor a szénásszekér és a terepjáró.

 Megpróbálok képet keríteni arról is.

 Tehen. mögötte látszik milyen jó meredek vidékek ez a Gyimes.

 Vártuk az ebédet..

 Itt már nagyon vártuk!

Ez után én még voltam egy táncházban Csíkban, ahol ritka jókat beszélgettem nagyon sok emberrel. Még Imolával is, pedig mi mindig jót beszélgetünk és elég gyakran, de most ritka jó volt! ELŐREMUTATÓ mondhatni. :) 

Vasárnap utána egész nap bizonyítottuk, hogy nem mentünk haza későn és mindent megcsináltunk a családi ebédre, de itt volt vége az energiáimnak. :D Utána egy napot beteg voltam.

 Szentábrahámi kalandjaim: teacsomagolás. :)

 Teacsomagolás kutyával.

 Csekefalvi fekete nadálytő szeletelés vegyes pálinkába.  (tinktúra mint olyan.)

Ő Helén. Szentábrahámon együtt dolgozunk. Jó kedélyű, jó indulatú, zárkózott de szívesen beszélgető fajta asszony. Sokat tűrt, sokat tud. Jól kell tőle kérdezni. Nincs felesleges mondata és mozdulata. Gyorsan dolgozik de nem szól bele más tempójába. És nagyon fontos: tudja, hogy nem tud mindent!
Jó asszony.

"és akkor drrrr propeller gyorsasággal becsomagoltam a horribilis indokolatlan mennyiségű teát ááwáá oszt jóvan!"   (by Babinéni strandra megy)

 Itt a sok tea! Ebbe a nagy lavórba mérjük ki. Ez általában 100 csomagnyi. Ez gyümölcs tea, mindenféle apró bogyós növény van benne, pl: csipkebogyó, homoktövis, fekete ribizli, vörös és fekete áfonya, alma, fahéj.. Talán más nincs is.

Ilyen szép rendbe csomagoljuk. Helén méri, én becsavarom, aztán ha kell, együtt felcímkézzük.

Ezt a gyümölcsteát nagyon gyorsan rakta. Nem akadt meg semmi a zacskó szélében.. Nem nagyon lehetett tartani a tempóját a betekeréssel.

 Ez még a biciklis időszakból egy reggeli kép szerintem Csekefalváról kijövet.

 VETTEM EGY BICIKLIT!!!  :D Mi az hogy vettem.. Szinte utánam dobták. :D

Kéthetente van ócskapiac Keresztúron is. Jaj nagyon olcsó bicikli volt. Teljesen jó. Sárvédő, csomagtartó, dinamó, bőr ülés... :) El vagyok ragadtatva.

Ilyenek a tyúkok erre felé. :D

Ez teljesen házőrzőként viselkedett. :) Fenyegető nyakcsavarással járőrözött amíg én fényképeztem.

Valamelyik nap egész nap masnit kötöttem itt a kályha mellett, mert máshol 10 fok volt.. Azon a tűzifán vágtam méretre a szalagot. Közben találtunk egy adót marosvásárhelyről ami olyan volt mint otthon a Dankó rádió. :D Hallgató nóták, Jolán napi köszöntések garmada. :D

Van Keresztúron táncház is 2 hetente.

Tanítással.

Voltam egyik hétvégén zarándokolni Nyíregyházáról Máriapócsra. Ez a tányér odafelé menet került elém egy vendéglőben, ahova beküldtek egy levesre, mert akivel mentem késett egy órát. (Ráhibáztam egy borzasztó pacallevesre véletlenül.. :D Ne kérjetek ciorba de burta-t...) 

A vendéglő meg tele volt magyar eredetű tárgyakkal és viseletekkel. "Éljen a haza" feliratos tányér, mellesek minden tájról.. Épp csak a zászló nem volt kitéve régiségnek. 

Ez a tányér tetszett nekem a legjobban.

Itt már megyünk.

Itt még megyünk. :) 

Ez az autópálya fölötti átjáró. Egy csomóan dudáltak nekünk lentről.

 Voltak ilyen elkerített részek. Láttunk 5 vaddisznót és 5 őzet.

Onnan aztán nem tudtam Keresztúrra visszajönni idő és fuvar híján, úgyhogy hazamentem Pestre kicsit. Találkoztam egy barátnőmmel, családtagokkal, meglátogattam a nagyszüleimet és köszöntem a szép régi kölcsönbiciklimnek, aminek nincs párja a világon!

Mire visszaértem Keresztúrra lehavazott az egész térségben.

Megpróbálok videót is közzé tenni. Ez Sepsiszentgyörgyön történt, a táncháztalálkozón. Az öreg zenészekért indult mostanában jótékonysági koncert sorozat. Tele van a színpad ilyenkor a tanítványaikkal. Ha nem videó, akkor képnek jó.

Sepsiszentgyörgyön is találkoztam egy régi táncos barátnőmmel, aki szerzett nekem jegyek a Magyar Állami Népi Együttes előadásaira. Ezek táncszínháznak mondhatóak szerintem. Tehát egy történetet, egy-egy élethelyzetet, szokást mesélnek el a tánc és zene segítségével. A Megidézett Kárpátalja című előadás különösen nagy hatással volt rám. Nagyon sok náció rettentő színes kultúráját mutatja be. Táncát, zenéjét, viseleteit, szokásait. Megjelenik az előadásban egy-egy lánytánc, menyasszonykísérő. Farsangi észveszejtő mulatság, babonaság, varázslás.. Minden ami az adott népcsoport fontos vagy kiemelkedő eleme. Kárpátalja egészen sok nemzetiségű, főleg a 2 háború előtt nagyon színes és vegyes volt. Bár ez minden területünkről elmondható. Túl a profizmuson az volt nagyon érdekes és magával ragadó ebben az előadásban, hogy a színpadon minden mozzanattal utaltak valamire. 

Megjelentek a magyarokon kívül románok, ruszinok, ukránok, zsidók, cigányok és még akiket nem ismertem fel. Tánccal, szokással, viselettel vagy csak egy szép dallammal.. Hihetetlen hogy milyen gazdagsága van az embernek, csak a létéből fakadóan! 

Talán még sose éreztem ilyen fájdalmasnak a testemet a lelkem börtöneként. Hatalmas erő van egy-egy ilyen előadásban és engem valahogy ezek nagyon erősen el tudnak ragadni.

Most a kolozsvári táncház találkozón is láttam egy darabot. Ember az Embertelenségben címűt. Ez Trianontól a nyilasokig tartó időszakot öleli fel. Abban az időben előfordulható erdélyi szituációkat. Ez nem volt annyira erős, de örültem is neki. Az Államisoké nagyon tömény. Minden pillanatban legalább 3 féle dolog történik a szinpadon, nagyon átgondolt, mindennek jelentősége van. Kolozsváron a Bekecs táncszínház volt ha jól emlékszem. Ők sokkal lélekkímélőbbek. 

Mint minden kolozsvári magyar eseménykor, most is a Heltaiban volt folk kocsma. 3-4 zenekar szokott lenni ilyenkor. Tehát egy csak a saját örömére zenél vagy mi nótázunk nekik, a többi meg itt-ott termekben húzza a talp alá valót. 

Rengeteg ismerős összegyűlt és nagyon tartalmasakat beszélgettünk megint. 

Vasárnap hajnalikat énekelve ért minket a virradat.

Ez a pénteki élet. :) A fele asztalon táncolt és széken állt. Amennyit ebben a két napban tudtam megint gyönyörködni, az az életemmel felér. 

Egy tisztességes mulatságban az emberek a lelküket kiteszik. Olyankor látszik, hogy ki milyen ember. A mozdulataikban, örömükben, nézésükben...

Olyan tiszta volt ez a két táncház! Olyan nyitott emberekkel találkoztam és olyan szép gondolatokkal amik nélkül mindegy lenne minden más is. 

Valahogy így tanulok..